Friday, November 30, 2012

Búvárkodás I.


Szóval a búvárkodás. Mivel a döntésbe, hogy végül is ide Madagaszkárra jöttünk, és azon belül is a BV-hez nagy szerepet játszott az a tény, hogy itt kérem szépen búvárkodni lehet, illetve ez tekinthető itt a központi programnak, ezért fontosnak érzem, hogy erről is szót ejtsünk.(Illetve többen is kérdeztetek erről!) Természetesen itt nem holmi öröm-búvárkodásról van szó, hanem komoly kutatásról. Ami ettől persze még alapvetően örömködésről is szól. De ne rohanjunk ennyire előre. Mivel most éppen rossz megint az idő, piszok nagy szél és az ezzel járó hullámok vannak, azaz nem lehet búvárkodni, mivel a belünket is kihánynánk a kis csónakokban, illetve az egyébként sem túl jó látási-távolság tovább csökken, ezért inkább megpróbálom leírni, hogy is néz ki egyébként a program búvárkodási része. (Csak így zárójelben jegyzem meg, hogy kezdünk egyébként kifutni a víz-mentes programokból, ezért drukkoljatok Ti is, hogy a továbbiakban szép időnk legyen!)

Még mielőtt elmerülnénk (!) a búvárkodás részleteiben, had mutassam be először kicsit a helyi viszonyokat. Úgy érzem ezek nélkül nem lehet teljesen pontos képet kapni, illetve megérteni pár dolgot, illetve a korrektséghez hozzátartozik a körülmények bemutatása is. Talán a legfontosabb körülmény, hogy Andavadoaka-ban, azaz a faluban szinte semmit sem lehet kapni pár alapvető élelmiszeren és ruhán kívül. Azaz minden búvárkodáshoz szükséges eszközt legközelebb Toliara-ból lehet elhozni, ami legalább 8 órás kemény útra van innen. Persze búvár cuccokat itt sem lehet kapni, azokat szinte kivétel nélkül Londonból, vagy Dél-Afrikából kell vagy valakinek a csomagjában behozni, vagy küldeményként elküldeni. Ez utóbbi viszont a vám és egyéb papírok elintézésének lassúsága miatt kb 6-8 hónapot vesz igénybe. Ennyi idő kell egy DHL-es csomagnak, hogy átjusson a vámon Tanában, a fővárosban. (Természetesen némi kenőpénz ellenében ez az idő akár a felére is csökkenthető.) Tehát mint látható az eszközök beszerzése és pótlása igen csak nehézkes, akár egy O-gyűrű, vagy egy darab kötél, vagy egy kisebb műanyag kacatra is sokat kell várni.

A másik búvárkodást meghatározó körülmény szintén a távolság, bármitől. Azaz baj esetén helyben gyakorlatilag nincs semmi sem. Van ugyan egy olasz fenntartású – egyébként állítólag magas színvonalú – kórház a faluban, de ők sincsenek búvárbalesetekre felkészülve. Dekompressziós kamra pedig legközelebb csak Mauriciuszon, vagy Dél-Afrikábban van. Azaz gyakorlatilag elérhető közelségben nincs. (Egyébként a falu mellett van reptér is, sőt már heti egy rendszeres járat megáll erre, szóval a közlekedés azért fejlődik!)

A „staff”

Talán egy kicsit túlzás staff-ról beszélni, mivel a búvárkodásért és annak technikai támogatásáért felelős csapat, gyakorlatilag egy főből áll. (Ugyan a palack-töltésre vannak külön megbízott emberek, bár legtöbbször vagy a csónakok valamelyik „kapitánya”, vagy az éjjeliőr szokta tölteni a palackokat 100 és 220 bár között bármilyen nyomásra véletlenszerűen, többnyire azért 180 bár körül szórva.)

Tehát a „Dive Manager” Bic, hivatalos nevén George Trouble. Bic helyi srác, talán a legkomolyabb és legmegbízhatóbb tagja a helyi csapatnak. Eredeti szakmáját tekintve villanyszerelő, akiknek még 2004-ben tetszett meg a búvárkodás amikor a BV ide érkezett, sőt azóta oszlopos tagja a csapatnak. Gyakorlatilag a BV mellett tanult meg búvárkodni (egy PADI OW könyv és egy angol-malagaszi szótár, valamint az önkéntesek segítségével). Innen küzdötte fel magát az oktatói szintig, amivel Ő lett Madagaszkár első „őslakós” búvároktatója még 2008-ban. (OpenWater szinttől DiveMaster szintig oktat gyakorlatilag mindent!) Szintén Ő felelős a Bat-Cave (a helyi PADI bázis neve) rendbentartásáért és a felszerelések karbantartásáért. Azaz ha bármi elromlik, azt ő szereli meg. A végeredményt tekintve nem is rossz hatásfokkal, bár egy-egy szivárgó reduktor, vagy beragadt dió nem tekinthető nagy különlegesnek itt. Lényeg a lényeg, hogy a lehetőségekhez képest próbálja üzemben tartani a dolgokat.

Bic mellett a merüléseket a helyi kutatók, illetve a kutatási-asszisztensek vezetik, akik pár kivételtől eltekintve mind PADI Dive Master-ek. Többségük ugyan csak a környező vizekben merült még, de például Charlie-nak – aki egyben az expedíció vezetője is – azért komolyabb merülési tapasztalata is van. Ami egyébként érződik is a vízben, Ő azon kevesek között van, akik nem rúgják darabokra a vizsgált korallokat „lebegés” közben.

Egyébként az eddig felmerült egyetlen problémás helyzetet (kicsúszott palack) elég hatékonyan oldották meg, illetve oldottuk meg. :)

Felszerelés

Felszerelés fronton elégé vegyes a kép. Érződik, hogy annó próbáltak egy jól felszerelt bázist összehozni, de az idő és a folyamatos használat azért érezteti a hatását. Minden önkéntesnek biztosítanak BCD-t és regulátort. A BCD többnyire Beuchat, vagy ScubaPro gyártmányu, különböző életkorú és minőségü, hagyományos, zsebes megoldások, míg a reduktorok többnyire ScubaPro gyártmányuak, szokásos sárga oktopuszos konfigurációban, mélységmérős konzollal. A tapasztalatok alapján a mélységmérők igen megbízhatatlanok. A palackok Beuchat márkaju 12L-es kis „duci” acél-palackok, többségében berohadt diókkal, hogy a kompresszorral, illetve a regulátorokkal kompatibilisek legyenek. Egyébként szép sárga-fehérek, de dög nehezek. Szintén kap még mindenki – már akinek a palackon túl szüksége van – ólomövet és ólmot. (Érdekes egyébként, hogy a trópusi 2-3mm-es ruha és az acél-palack mellett főleg az első héten teljesen telepakolt ólomöveket is láttunk. Szerencsére a „gazdáját” sikerült meggyőzni, hogy talán fele annyi súllyal is le fog tudni merülni, így azóta többen is elkezdték csökkenteni a mennyiséget.)

Minden más cuccot, maszk, uszony, ruha, komputer, irótábla, lámpa stb. mindenkinek magának kellett hozni. Bár szinte mindenből van itt egy-két tartalék darab, tehát akinek hiányzik valami az tudja pótolni. Gyula többször mondta, hogy itt csodákat fogunk látni, de így utólag azért nem voltunk arra felkészülve amit itt láttunk. A legvegyesebb kép uszony-fronton látható. A balatoni pancsolós „bebujós” uszonyoktól a két-részes, ide-oda bucskázó uszonyig mindent láttunk, és persze van azért itt pár komolyabb darab is. Minket leszámítva, a legegységesebb felszerelési tárgy a búvárkés, amit mindenki a bokájára csatolva hord. Egy kisebb forradalomhoz, vagy háboruhoz elegendő fegyverzettel merülünk, bár a ceruzahegyezéshez igen hasznosnak bizonyultak a kések. Az egyik kés végén még sörnyitó is van, bár ez utóbbi – a felszínen – többször is hasznosnak bizonyult.

Személyes kedvencünk Cervivel a gumis maszkpántra húzott neoprén pánt, bámulatos módon ebből relatíve igen nagy mennyiséget látunk. Egyébként a maszkok a víz felett főleg a homlokon, vagy a nyakra lehúzva találhatóak. Próbáltuk elmondani, hogy miért nem praktikus ez, de nem hiszem, hogy átért az üzenet...

Minden merülés elengedhetetlen kelléke továbbá a páronként, vagy két-páronként egy-egy szerencsétlen által vontatott bója (SMB). Eddig még nem éreztük ennek a hasznát, bár biztos jó valamire. Viszont a veszteség-lista oldalon már sikerült valakinek teljesen belegombojitania magát a bója kötelébe, illetve egy orsó-kötél párost már sikerült kibogozhatatlanul összegombojitani.

Ez a szokvány felszerelés amivel mindenki merül, illetve amivel mindenki szív. A konzol, irótábla, valahol lifegő, vagy a zsebbe kényszerített batár nagy orsó plusz DSMB kombó a többség számára nagy szenvedés, főleg vízbemenetelkor. (Első nap kellett bóját lőnie mindenkinek, elég vicces jelent volt.)

Mi hoztuk a saját kis wing-ünket és reduktorunkat, meg gyakorlatilag mindent. Ennek eredményeként eléggé kilógunk a sorból, a többség nem is mer velünk merülni, bár tartottunk egy gyors bemutatót a felszerelésből, sőt még egy DIR-es „kedvcsináló” előadást is. Volt azért akinek nagyon tetszett, de a többség nem igazán örül, ha egyikünkkel kell párban lennie, szóval leginkább Cerivvel alkotunk egy párt, ami talán nem is baj. :)

A felszereléshez hozzátartozik még csónakonként egy-egy nagy zöld DAN-os oxigénes doboz a szükséges oxigén palackkal és a hozzátartozó maszkokkal. Talán ez az egyetlen tényleg karbantartott eszköz, kipróbáltuk müködött. A kis palackok mellett a parton van még további három 20-25L-es és egy 15-20L-es oxigén palack is. Szintén minden csónakhoz jár még egy-egy EŰ szett és egy-egy sima, vagy műholdas telefon, valamint egy-egy Garmin GPS is, függően attól, hogy hova megyünk merülni.

Folytatás következik, immár a vizesebb részletekkel.

Marci

Thursday, November 29, 2012

Fogyó- vagy hízókúra?


Még nem döntöttük el, melyiken vagyunk. :)

Mi önkéntesek napi háromszor kapunk enni. Természetesen némi monetáris kompenzáció ellenében akár a'la cart ételeket is rendelhetünk. Bevallom néhányszor már elcsábultunk a sült krumpli irányába... (250 Ft per adag.) Pedig a konyha nagyon finom ételeket tesz elénk.

Menjünk sorban!

A reggeli

Általában frissen, helyben, a kemencében sütött kenyeret kapunk, aminek inkább rövid baguette alakja van és nagyon ízletes. Felszeletelve kapjuk, kb. 3-4 szelet jut fejenként. Vaj is akad néha, van, hogy több, van, hogy kevesebb. A reggelit kiegészíti a két kávés és egy forróvizes termosz. Valamint a cukor, a méz és a sűrített tej, mind egy-egy kis tálkában gondosan letakarva a legyek elől. Ha kapott a konyha tojást, akkor van tojásrántotta is. Néha gyümölcsöt is kapunk reggelire: banán, ananász vagy mangó. Egyébként minden reggeli ugyanaz.

Vannak azért egyéni tartalékok, készletek is, amik ízlés szerint tartalmaznak nutellát, müzlit, mustárt, földimogyorókrémet, lekvárt és még nemtommit... Minden kombinációt láttunk már: angol módra földimogyorókrém lekvárral vagy mézzel vagy sűrített tejjel, vajas-mustáros kenyér, sűrített tejes kenyér (finom!), mustáros-tojásrántottás kenyér.

Az egyik utastársunk nem ehet kenyeret, ezért neki konyha vagy rizslepényt készít, vagy vízberizst (tej nélküli tejberizs). Ebből is szoktunk néhányan kérni egy kicsit és banánnal vagy a sűrített tejjel kombinálva egész jó.

Én nutellával és müzlivel felszerelkezve érkeztem, általában a száraz napra vagy a szabadnapra időzítem ezeket az ínyencségeket. Marci egyiket sem szereti, ő a tojásrántottával kényezteti búvárkodásban kiürült gyomrát.

Az ebéd

Mindig van rizs, bab (az alakja és színe változik), saláta (uborka, káposzta, néha van benne paradicsom is, vagy hagyma) és husi, ami lehet ezerféle hal, zebu, csirke, rák (shrimp vagy crab), de legtöbbször hal.
Mindig van párolt vagy főtt zöldség a vegetáriánusoknak. Ha ők szedtek, akkor mi is megdézsmáljuk a zöldségeket. Azok is nagyon finomak.

Ebédhez nem kapunk desszertet...

A vacsora

Lásd az ebéd részt, azzal kiegészítve, hogy van tészta és desszert is! A desszert lehet banán, ananász, licsi, mangó, banán flambé, piskóta. Nyamm.

Mivel az ebéd és a vacsora menü nem túl változatos (rizs, bab, zöldség) azon túl, hogy éppen milyen halat tesznek elénk, egészben sütve, vagy szeletelve, egy idő után megtanultuk variálni a tányérunkra szedett ételeket. Például, egyik nap vacsira hal és zöldség, másik nap hal és hal. Van aki tartárt, mustárt, ketchupot hozott, van aki szójaszószt, más chilit, ők ezzel teszik változatossá az ebédjüket, vacsorájukat.

Pizzaeste

Egyik vasárnap este azzal a jó hírrel állt elő a vezetőnk, hogy a konyha kapott sajtot, tehát hétfőn pizza este lesz. Mindenki örült, mert bár tényleg finomak itt az ételek, azért két hét rizs-bab-hal-tészta kombó minden ebédre és vacsorára után jól esett egy kicsit hazait enni. Olaszokat megszégyenítő tésztát csináltak.

Samosa

Piszok finom helyi étel, amit igazából könnyű elkészíteni. Nem gyors, elég pepecs munka, de nem kell hozzá sok hozzávaló. Sima kinyújtott liszt-víz tésztát megtöltenek hagymás-fűszerezett hallal és kisütik forró olajban. Nem csak hallal lehet tölteni, hanem vegetáriánusoknak lehet csak hagymával, vagy hagymás tört, főtt krumplival. (Most simán meg tudnék enni kettőt-hármat ahogy ezt írom...)

Azért tudom ilyen pontosan, mert lementünk az egyik helyi BV munkatárs családjához és „együtt” csináltuk a samosat a húgával. A nagy része készen volt, a hal megfőzve hagymával összekeverve, tulajdonképpen a fűszerezéssel vártak meg minket és a tészta elkészítésével, azért a tésztatöltésben mi is segítettünk.

Egyszóval megvan a recept!

Bokuboku

Édes, de nem édesség. Kókuszgolyó nagyságú golyókat csinálnak és szintén forró olajban sütik ki. Nem tudom megmondani milyen állaga van, nem piskóta, nem kemény, valahol a kettő között. Egyszerűen jó és finom! Egyszer ezt kaptuk reggelire. Kiválóan kombinálható a vajjal és az édes kenhető dolgokkal.

Legközelebb ezt fogjuk megtanulni.

Samosat és bokubokut is árul Papuszi, egy helyi kislány, aki délutánonként megjelenik a táborunk területén. 100 Ariary (10 Ft) az egyik, 200 Ariary (20 Ft) a másik.

Természetesen lehet a faluban kapni helyi csokit, kekszet vagy éppen kókuszt. Mindenkinek van valamilyen csemegéje, hogy kibírjuk ebéd és vacsora között. És ne feledkezzünk meg az otthonról hozott Nógrádi Sós Pálcikáról sem (közismertebb nevén ropi), amiből mindig van a táskámban és amit mindenki megkedvelt itt.

Cervi

Wednesday, November 28, 2012

Andavadoaka és a szállások


Egy kicsit szeretnénk írni arról is, hogyan néz ki a falu, ami mellett a BV felépítette a bázisát, a mi környezetünkről.

Andavadoaka a legközelebbi nagyvárostól, Toliaratól kb. 8 órányi autóútra található. Ezt a 8 órát nem túl nagy sebesség mellett kell érteni. Mi, amikor igazán száguldottunk, akkor mentünk 50 km/h-val. Egy Nissan Patrollal.

Maga a falu kb. 3000 lakosú. Ezt, ha benne sétál az ember nem veszi észre. A házak szinte kivétel nélkül egyszintesek és nincs két olyan fal, ami egymással vagy a földdel 90 fokos szöget zárna be. (Ettől lesznek nekünk olyan bájosak.) Azért mondom, hogy szinte kivétel nélkül egyszintesek, mert egy házat láttunk, ami kétszintes és a vezetőnk külön ki is emelte, hogy az a falu egyetlen kétemeletes háza. (Mellesleg a testvéréé aki a BV-nél dolgozik.) A házak többsége gyékényből van, fal, tető, minden. Egy-két újabb házat már deszkából építenek, de ez azért még elég ritka. Az alsó- és felsőtagozatos iskolák, a Disco (!) és a templom (katolikus) és még egy-két ház kőből vannak, de ez tényleg nem jellemző. Az Unicef és a BV által építtetett iskolaépület, ami a szombati iskolának ad helyet, szintén fából készült. Egy kerítésen belül több épület is található, több család lakik egy telken belül: a szülők és a pl. megházasodott gyerekek a saját családjukkal. A kerítést viszonylag egyenes faágak alkotják, van ahol szépen egyformára vágták a tetejüket.

Az emberek nagyon kedvesek. Egyébként rongyokban járnak, szakadozó papucsokban, szandálokban. Az utcán főznek. Viszont vasárnap a temlomba mindenki a legszebb ruháját veszi fel: lányok szép ruhácskákban, nők kisminkelve, férfiak zárt cipőben.

Térjünk vissza az önkéntesekhez, vagyis hozzánk.

Mi nem a faluban lakunk, hanem mellette egy viszonylag elkülönített részen. Az elkülönítettet nem úgy kell érteni, hogy kerítéssel vagyunk körülvéve. Hanem csak annyi, hogy nem nőttünk össze a faluval. (Van őr, de ő is inkább a búvárcuccok és a computerek védelme miatt van.) A mi részünk az ún. Cocoa Beachen és Half Moon Beachen van, bár egységesen ezt a részt Cocoa Beachnek hívják.

Az önkéntesek kunyhóit nemrég kezdték átalakítani. Négy ház készen van. A régi házak (már csak kettő darab áll belőlük) beton alapon gyékényből épület házak. Nagyon bájosak, még fürdőszoba is van bennük. WC nincs, csak mosdó és zuhany. Ne legyünk már telhetetlenek! Mi egy ilyenben kaptunk elhelyezést. Fenti okból viszont az első éjszaka után átkértük magunkat egy másik házba... Az új kunyhók szintén beton alapúak, de már fadeszkákból vannak gyékény tetővel. És mindennel felszerelt fürdőszobával. (All inclusive! Még csótányok is tartoznak hozzá!!! Aki sok kaját hagy a házban, annál patkány is akad! Lásd a korábbi bejegyzést!) Két darab kétemeletes ágy van mindegyik kunyhóban, így négy-négy önkéntes fér el bennük. Kis felárért persze lehetett kérni, hogy egyedül legyen az ember, vagy mint a mi esetünkben: ketten lehessünk.

Működik itt hotel is. A különbség csak annyi, hogy azok a házak már kőből vannak. És minden nap takarítják... Illetve meg kell említeni a bár épületét, ami a konyhának, a hotelvendégek ebédlőjének és a mi ebédlőnknek ad helyet. Nagyon kellemes a terasza, ahol vacsora előtt lehet ejtőzni a többiekkel miközben az ember Three Horse Beer (THB) Fresh-t (sör és limonádé keveréke) kortyolgat szigorúan az üvegből.

Megint elkalandoztam...

Mi önkéntesek, ha a szerencsése ránk mosolyog és pont a kunyhónknál vagyunk, amikor a takarítóhölgy arra jár, akkor kapunk egy fürdőszoba takarítást. Ez a maximum, ami nekünk jár, a kunyhóink takarítása a mi dolgunk.

Visszatérve a vizesblokk kérdésre – nem tudunk elszakadni ettől a témától, ami lássuk be fontos kérdés, főleg ha olyan helyen vagy, ahol tisztított vizet iszol és 98%-os valószínűséggel számíthatsz egy előbb-utóbb bekövetkező gyomorproblémára. Szóval a vizesblokk felszereltsége miatt mi átkértük magunkat egy másik kunyhóba. Eleinte nem értették, hogy mi a bajunk az aktuális szállással, hiszen a kutatók és a többi BV-s ember kunyhójában sincs WC... De amikor elmagyaráztuk, hogy Marci külön rákérdezett erre mielőtt idejöttünk és biztosítottak minket arról, hogy van WC a kunyhóban, mi jogosnak éreztük a panaszunkat.

Az új kunyhónk távolabb van a többi önkéntes kunyhójától, a hotelépületek mögött. Egy apró domb eltakarja a tengertől, így nincs tengerre néző kilátásunk, de a tenger morajlása idehallatszik. Időnk nagy részét amúgy is a vízben és a közösségi házban töltjük és a vizesblokk felszereltsége kárpótol minket ezért. Már megint a vizesblokk! Tökéletes! Van benne zuhany, mosdó és WC is. Mondom, hogy tökéletes! Víz is akad. Azért nem emelem ki a meleg vizet, mert csak víz van. Enyhén (???, eléggé) sós, ivásra alkalmatlan, de víz. Ha reggel zuhanyzol hideg, ha délelőtt és este között, akkor langyos. Igen, a nap melegítette fel. Egyébként meglepően frissítő. Esetenként kb. 4 másodpercre még melegvízzel is találkozhatsz.

Van a kunyhónkban franciaágy, egy asztal, és egy kb. 80x50 cm-es pakolófelület, erre halmoztuk fel a ruháinkat 2 kupacba: Marcié és Cervié. Igazán pici kunyhó. Nemrég épült ez is, mi vagyunk a második lakója. Beütöttünk néhány szöget a falba, hogy legyen hova felakasztanunk a törülközőket, polárt, stb. Otthonosabbá tettük, na. A tető is igen érdekes: összekötözött faágakból (!!!) formálták meg az szerkezetet és gyékényt fűztek bele. Kész is van. Ahogy fúj a szél, kis barna darabkákat fúj le belőle, tehát kb. két nap alatt minden felületet belep ez a kis barna cucc.

Világításra egy darab égő szolgál a bejárati ajtó felett. Ez este gyakorlatilag zéró világosságot juttat el a fürdőszobába. Ezért a kiváló DIR-es búvárlámpánkat használjuk fürdőszobalámpaként. Attól függően, hogy a zuhanyt vagy a WC-t szeretnénk vele megvilágítani, akasztjuk fel a zuhanyrózsatartóba (mire nem jó a karabiner?) illetve a tükör alatti tartóra tesszük.

Az ágy fölé rugóskötelekkel erősítettük fel a moszkitóhálót. Az ágy négy sarkán lévő gombra pedig befőttesgumival rögzítettük. Így nem akadunk bele éjszaka és kényelmesen tudunk alatta aludni.

Meg kell még említeni, hogy az ajtón belül van egy anyag, ami akkor hasznos, ha az ajtó nyitva: takarja a belátást. Mivel az ajtó a tenger felé néz, a szél mindig befújja, elfoglalva ezzel a szoba majdnem felét. Megoldás: Cervi cipőinek felkötése az anyag két alsó sarkára. (Csak nem volt haszontalan elhoznom a túracipőmet!) Képek Picasan.

Mindennel együtt nagyon megszerettük a kis kunyhót. A kulcstartónkon még egy faragott teknős is van.

Így élünk mi itt Andavadoakaban, Madagaszkáron.

Cervi

Monday, November 19, 2012

Állatok


Madagaszkáron, de legalábbis itt a környéken elkerülhetetlen a különböző állatokkal való találkozás. Gyakorlatilag bárhova lép az ember, ha akarja, ha nem, állatokba ütközik. Általában persze inkább nem akarja, de lehet, hogy nekem van már kicsit elegem pár állatból itt... Tehát itt az idő, hogy bemutassam a minket körülvevő faunát.
Mivel igazi városi gyerek vagyok, így nézzétek el nekem, hogy a bemutatás nem lesz a lehető legpontosabb, különösen, hogy számomra még az is nagy meglepetés volt, hogy a koral egy állat...

Mivel a vízalatti világ felfedezése még előttem van, ezért kezdjük most inkább a víz feletti világgal.

Még mielött bárki is megkérdezné, oroszlánt, zebrát, zsiráfot, vizilovat, pingvint még nem láttunk, sőt amenyire sikerült kideriteni, nem is nagyon vannak itt ilyenek, sem nagy, sem kis számban. Makik viszont vannak, bár mi még egyet sem láttunk. Láttunk viszont nagyobb mennyiségben zebut, sőt többször ettünk is. Itt a zebu olyan szarvasmarha helyettesítő, és egyébként kinézetre is igen hasonlít. Haszonállatból még kimelkedő mennyiségben található kecske is. Főleg a tábor területén, itt nagyobb számban boklásznak, és gyakorlatilag a leglehetetlenebb helyekre is képesek felmászni. Az egyik kedvenc helyük a szemetes-dobozok teteje. A kecske egyébként nagy érték itt. (Jövő héten lesz egy foci bajnokság a környék falui között – amiről igyekszünk majd tudósítani érdeklődő olvasóinknak – ahol a győztes falu egy kifejlett kecskét kap!)

A tábor szintén elengedhetetlen részét képzi egy vaj-szinű kutya, Roy is, aki az előző expedició során csapodott a táborhoz. Szerintem egyébként ő nem a klaszikus madagaszkári fauna része. Roy-on található még nagyobb mennyiségű bolha is, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Szintén Roy-t kiegészitendő van még pár kobor macska is, de ők szerencsére nagyobb távolságot tartanak tölünk...

Gerinces fronton megemlítendő még a nagy mennyiségű madár. Ezek közül főleg egy fekete szinü varjú szerű a leggyakoribb, bár itt inkább mint sirály funkciónál, mivel többnyire rákokat eszik. Elég félénk, ha elindulunk felé egyből elrepül, rendszerint kisebb rajokban.

Repülő állatokból a kedvenceink a moszkitók, direkt a tiszteletükre még hálót is hoztunk, hogy ne zavarjuk egymást éjszaka. Szerencsére eddig esténként – talán a nagy szél miatt – nem sokkal találkoztunk, viszont reggelente a merülések előtt elég sok van belölük. Napra nem mennek, de mivel mi sem szívesen, ezért az árnyékosabb részeken szoktunk találkozni, főleg az ő örömükre.

Izeltlábú fronton egyébként igen jól állunk. Cervivel a személyes kedvenceink a csótányok. Itt Madagaszkáron extra nagy méretben és mennyiségben lehet velük találkozni. Külön érdekességük, hogy az otthoni kis példányokkal szemben az itteniek nagyon kíváncsiak, bármilyen felületen elmásznak (mindezt elég hangosan teszik), illetve néha belerepülnek az ember arcába. Az első szállásunk tele volt velük, sajnos még az ágy is, szerencsére a snorkellel igen jól le lehetett pöckölni az egyes egyedeket. Kiegészítendő a csótányokat, van még millió különböző bogár és százlábu is, illetve sok sok pók. A pókokat egyébként megkedveltük, főleg amikor az egyik szomszéd kunyhóban lakó társunk megörökítette ahogy egy egyébként patkány méretű pók elfogyaszt egy csótányt. Ja igen, patkányok is vannak. Sőt! Elég agresszívek, az első este vacsoránál, az egyik társunk lábán felszaladt egy kifejlettebb példány.

Nézzük inkább a kedvesebb állatokat.

Elég sok rákkal találkozunk kint a parton. Főleg vacsora után hazafelé menet. Kis barátaink - hátukon a kagylójukkal – kimásznak a parti homokba, egyenlőre tisztázatlan okokból, és a mi utvonalunkon maszkálnak fel-alá. Nagyon kell vigyázni, hogy nehogy az ember rájuk lépjen. A többségük a fénytől általában vissza-húzodik a kagylójába, így lefényképezni sem könnyű őket. Majd még probálkozunk.

A homoknál maradva van itt még sok szöcske, bár alkalmazkodva a környezet szinéhez, nem a „megszokott” zöld színben, hanem inkább – meglepő módon – homokszinben. Alig lehet észrevenni őket, csak amikor elugranak az ember előtt. Náluk jóval kedvesebbek a gyíkok – szintén homokszínben.

Talán ezek a jellemzőbb, fontosabb állatok, többségükről van fénykép is a picassa albumban.

Marci

Sunday, November 18, 2012

Blue Venture és az önkéntesség


Elöször is sikerült megtaláljam a magyar billentyüzet kiosztást, tehát innentől elvileg ékezet-helyesen élvezhetitek az irásokat. Természetesen az olvasást továbbra is nehezítendő a helyesírási hibákat meghagytam. Az élet nem habostorta.

Miután most már több mint egy hete itt vagyunk és sikerült röviden bemutatni, hogy hogyan is keveredtünk ide, gondoltam írok kicsit az alapítványról, illetve, hogy mit is jelent itt önkéntesnek lenni. Különösen mivel az elmúlt héten lehetőségünk volt jobban bepillantani a rendszer müködésébe, illetve mivel kiderült, hogy talán nem vagyok informatikai analfabéta, ezért elkezdtem a kölönböző excel „adatbázisok” rendberakasát és táblázatok, statisztikák kicsit használhatóbbá tételét, amihez persze legalább alapjaiban meg kellett érteni pár dolog működését. Igen, ez is az önkéntes munka része. :) Mivel sajnos a hét túlnyomó részében beteg voltam, így ráértem erre is...

Maga a Blue Ventures (BV) alapvetően tengeri kutatással, és a kutatáson keresztül „megörzéssel” foglalkozik. (Nem tudom, hogy a conservation-t hogyan lehetne jobban magyarra fordítani...) Mit is jelent ez a gyakorlatban? A kutatás fő fokuszában a koralzátonyok, illetve azok élővilága van. Ez így elsőre nem tűnik túl nagy feladatnak, de a koralzátonyok álapota nagyon sok vízi, szárazföldi, emberi és embertől független tényezőtől függ, illetve hatással is van vissza-felé. Itt a kutatás fő fokusza inkább a part közelében élő emberek hatásait vizsgálja, illetve a kutatás megpróbált „ötletekkel” szolgálni a fenntarthatóság érdekében a „megőrzési” projektnek. Ez a gyakorlatban egy LMMA (Locally Managed Marine Area) rendszeren keresztűl működik. Ennek a lényege, hogy a környéken élők, illetve az itt működő cégek, szervezetek egyűtt próbálják fenntartható módon menedzselni a környezetüket, főleg a tengeri elővilágot, de nem kizárólag csak azt. Ez – ha jól értettem – nem egy új gondolat, hanem dél-kelet Ázsiában már bevált módszer, illetve máshol is elkezdék használni sikerrel.

Az itteni térségi társulás neve „Velondriake” ami a helyi Vezu lakosság nyelvén azt jelenti, hogy a „tengerrel élni” - Live with the sea (http://www.velondriake.org). Ez egy kb. harminc falut, illetve a helyi cégeket tömörítő társulás, ami gyakorlatilag egyfajta önkormányzatként menedzseli főleg a halászatott (ami itt a fő bevételi forrás), illetve pár egyéb dolgot is. Az alapítvány különböző forrásokon keresztül pénzeli, illetve segít menedzselni a projekteket. Valamit információval és tanácsadással szolgál a kutatási eredmények alapján.

Négy főbb projekt-területet érdemes megemlíteni. Talán a legfontosabb az Aquaculture, ami a tenger-gazdálkodással, illetve ennek a kontroljával foglalkozik. Ide tartozik az állandó, illetve az ideiglenes halászati tilalmi területek kijelölése, illetve a normál halászaton túli alternatív lehetőségek keresése. Ilyen például a közelben lévő tengeri-uborka farmok (állítólag kinában nagy kereslet van erre az innyencségre a kinai újév körül), vagy a tengeri-hinár (? vagy sea-weed) termelés is. Ehez kapcsolódik a második projekt, amit a BV végez ez pedig a kutatás, erről majd meg később részletesebben is irok.

A harmadik nagy projekt a Safidy – ami malagaszi nyelven választást jelent. Ez gyakorlatilag az egészségügyi program, ami felvilágosítással, alapvető higéniás ismeretek terjesztésével, család-tervezésssel, és általában egészségüggyel foglalkozik. (Jelenleg éppen a várandós nők vizsgálatait tartalmazó adatbázist próbálom kicsit rendberakni... Majd igyekszem erről is irni.)

A negyedik projekt pedig az oktatási projekt. Nagyon sok gyerek van, iskola alig, tanulási lehetőség szintén nincs sok, szóval ebben a projektben sem unatkoznak. Itt is van pár érdekes kezdeményezés, például a diák-riporterek, vagy szombati iskola, ahol tegnap mi önkéntesek próbáltunk kb száz 5-10 éves gyereket kisebb csapatokban angolul tanitani, de leginkabb első körben csak szórakoztatni.
Minden területnek van egy külföldi menedzserre, illetve több helyi alkalmazotta, akik a konkrét projekteket viszik, vagy közvetlenül csinálnak valamit.

Mit csinálunk mi itt? Mit csinál egy önkéntes?

Nyilván az ember elsősorban igyekszik jól-érezni magát. Ez nem túl nezhéz, de azért relatív kötött programunk van, amit azért nem kell eszement komolyan venni. Alapvetően egy héten 6 napon „dolgozunk” és egy szabad-napunk van, amikor azt csinálunk amit akarunk. Mivel általában is azt csinálhatunk amit akarunk (mivel ha egy kötött programhoz nincs kedvünk, akkor bármit ki lehet hagyni, szinte semmi sem kötelező), szóval ezért a szabad napon nincs semmilyen program, ami inkább a staff-nak szól, ilyenkor ők is pihennek. Mi meg a sok lehetőség közül szervezünk valami programot. Ma például vitorlázni voltunk a helyi eco-guide-okkal kis pirogue-okkal.

Tehát hat napon van program, ebből egy száraz nap, a többin délelőtt általában 1-2-3 merülés van, ahol a kutatással foglalkozunk, persze jelenleg még csak inkább „betanulunk”. Délutánonként, pedig vagy elődadások vannak, vagy a többi projekt munkájába lehet besegíteni, bár a többség még inkább csak a meleget igyekszik megszokni, vagy a koral fajtákat megtanulni. Én pedig, jobb hilyán excelezek, illetve bevállaltam egy excel, access, internet kezdő tanfolyamot is a BV helyi alkalmazottai számára.

A száraz napon pedig valami „víz feletti” program van, például szemétszedés a tengerparton a gyerekekkel, vagy a majom-kenyérfa-erdőbe túra, szintén gyerekekkel. De lesz majd még elvileg tengeri-uborka számolás, mérés, vagy polip-halászat is.

Ezeken felül mindenkinek van még egy kötelező feladata, amit hetente rotálunk. Ilyen a közös helyiség takarítása, vagy a buvár-bázis takarítása és rendberakása, vagy a víztisztító tisztitás, illetve a kedvencem a folyamatos meteorológiai adatok gyüjtése egy kis négyzethálós füzetbe. (Ezt eddig főleg én csináltam, például tengnap a szél dél, dél-nyugati volt, kb 4.8km/h sebességgel...)
Szóval nem unatkozunk, de azért nem is kell belehalni a munkába. Viszont korán kelünk és fekszünk. Mivel tegnap este „party-night” volt, ezért tovább is volt áram, bár mi már fél-tíz fele csak kovájogtunk, nem vagyunk hozzászokva az ilyen éjszakázáshoz...

Remélem most már fogok tudni merülni is, és akkor irok végre egy jót a helyi buvárkodási szokásokról, mert már eddig sok csodát láttunk...

Marci

Thursday, November 15, 2012

Madagaszkar


Cervivel eljottunk Madagaszkarra onkentesnek, es ha mar itt vagyunk, hogy Te kedves olvaso se maradj hirek nelkul gondoltunk irunk egy blogot. Ha sikerul, megprobaljuk bemutatni az itteni eletunket, a falut, a kornyeket, illetve a szerintunk izgalmas dolgokat amiket latunk. Van egy Picassa oldalunk (https://picasaweb.google.com/marton.illes/MadagascarBV) is ahova kepeket probalunk feltolteni, bar az internet erre fele igen lassu, sot sokszor teljesen elerhetetlen, de ne szaladjunk ennyire elore.

Mit keresunk mi egyaltalan itt?

Ez egy jo kerdes, bar szerencsere barataink nagyobb resze szerint nem vagyunk teljesen orultek, hogy ide jottunk. En mar eleg regota szeretttem volna hosszabb idore elmenni Afrikaba onkentesnek. Miert pont Afrikaba? Nem tudom. Valamiert mindig is vonzott ez a kontinens, bar soha sem gondoltam, hogy pont Madagaszkaron fogok kikotni. Valahogy mindig a szafaris filmek kepek altal bemutatott taj vonzott, vagy esetleg az esoerdok. Nem most vagyok itt eloszor. Meg 6 evesen voltunk csaladilag egy honapot Algeriaban a polgarhaboru elott. Egy kis faluban laktunk nem tul messze Beja-atol fent az Atlaszban Ilmaten-ben. Onnan mentunk “le” a szaharaba tobbszor is. Gyerekkent persze mas vilag volt, sot mar alig emlekszem erre a nyaralasra, inkabb csak a fenykepek segitenek felidezni par emleket. De egy biztos, nagyon jol erzetem, ereztuk magunkat.

Aztan tavaly mar elegem lett a varakozasbol, es befuztem Adamot es Balazst, hogy nevezzunk be a Budapest-Bamako rallyra. Ez mar teljesen mas volt, atmentunk ugyan az arab lakta Marokkon, Maurianian, de Szenegal es Bissua egy teljesen uj vilag volt. Nagyon tetszett a kornyek, a taj, az emberek, minden. De ez sem az volt amit terveztem, hogy nem turistakent, hanem onkenteskent, kicsit inkabb belulrol tudjam megnezni a vilagnak ezt a reszet. Megismerni az embereket, a helyi kulturat, nem csak atrohanva, hanem kicsit elidozve, olyan raerosen. Ha kozben pedig valami hasznosat is tudok csinalni a nezelodesen kivul, akkor meg plane jo.

Kicsit mar ugy tunt, hogy ez az onkentes munka csak egy alom marad. Kulonosen a Bamakos harom het utan nem szivesen hagytam volna Cervit magara, igy egy hosszabb onkenteskedes eleg valoszinutlenek tunt.

Kozben meg majusban elkezdtunk buvarkodni Cervivel (ami az O eseteben kulonosen nagy szo, foleg azok szemeben akik regebben is ismertek Ot!), es egy egyiptomi buvar-szafari utan teljesen beleszerelmesedtunk ebbe az idotoltesbe. (A buvarkodasrol majd meg igyekszunk irni reszletesebben is!) Meg augusztus vegen – Egyiptom utan – elkezdtem keresgelni valami ujabb buvarkodast a karacsonyi szunetre, amikor belefutottam – hala a google-nek – egy angol alapitvanyba, amelyik tobbek kozott onkentesek szamara szervez “utakat” tengeri elovilag kutatasi temaban. Mondanom sem kell, egybol megfogott a gondolat. Bar nem pont ilyen onkenteskedesre gondoltam eredetileg, de a buvarkodas lehetosege tulsagosan csalogato volt, hogy nemet mondjak a lehetosegre.

Hat het Madagaszkar egy eldugott kis falujaban onkenteskent, mikozben tanulmanyozzuk a vilag harmadik legnagyobb koral-zatonyat. Mi kell meg? Par telefon es nemi keresgeles utan az alapitvany, most mar nevezzuk a neven: Blue Venture (http://www.blueventure.org/) szimpatikusnak, es megbizhatonak tunt, hogy belevagjak az expedicioba. Idoben is pont jonak igerkezett, mivel az idei utolso expediciojuk pont a mi tervezett del-amerikai utunk utanra esett, igaz csak 2 nappal.

Hogy kerul a Cervi ide?

Cervi egy megerto feleseg. Azt mondta, tudja, hogy menni akarok, hat menjek, mert utan ugyis banni fogom, ha nem mentem. Szoval elkezdtem szervezni az utat, jelentkezes, papirok, repjegy, hasonloak. Kozben Szilvi es Orsi szulinapjan kiderult, hogy Szilvi kapott egy hosszabb szabit a munkahelyen, amin Cervi felbatorodva jelezte, hogy igazabol O is jonne velem ha nekem ez nem baj, es ha elengedik a munkahelyerol. Nekem nem volt problema, bar igy az ut meg inkabb atalakult az eredeti terveimhez kepest, de igy vissza-gondolva, orulok, hogy megjott a kedve az uthoz. Szerencsere a fonokei is rabolintottak az utra, igy gyorsan kibovitettem a repjegy foglalast, meg a jelentkezest ketto fore.

Igy alakult, hogy eljottunk Madagaszkarra, Andavadoaka faluba.

Folytatas kovetkezik, addig is nezegessetek a kepeket!

Marci

Elnezest az ekezetek miatt, nem vagyok hozaszokva, meg az itteni gepeken valami rejtelyes okbol nincs magyar kioszatas...