Állatok

Madagaszkáron, de legalábbis itt a környéken elkerülhetetlen a különböző állatokkal való találkozás. Gyakorlatilag bárhova lép az ember, ha akarja, ha nem, állatokba ütközik. Általában persze inkább nem akarja, de lehet, hogy nekem van már kicsit elegem pár állatból itt... Tehát itt az idő, hogy bemutassam a minket körülvevő faunát.

Mivel igazi városi gyerek vagyok, így nézzétek el nekem, hogy a bemutatás nem lesz a lehető legpontosabb, különösen, hogy számomra még az is nagy meglepetés volt, hogy a koral egy állat...

Mivel a vízalatti világ felfedezése még előttem van, ezért kezdjük most inkább a víz feletti világgal.

Még mielött bárki is megkérdezné, oroszlánt, zebrát, zsiráfot, vizilovat, pingvint még nem láttunk, sőt amenyire sikerült kideriteni, nem is nagyon vannak itt ilyenek, sem nagy, sem kis számban. Makik viszont vannak, bár mi még egyet sem láttunk. Láttunk viszont nagyobb mennyiségben zebut, sőt többször ettünk is. Itt a zebu olyan szarvasmarha helyettesítő, és egyébként kinézetre is igen hasonlít. Haszonállatból még kimelkedő mennyiségben található kecske is. Főleg a tábor területén, itt nagyobb számban boklásznak, és gyakorlatilag a leglehetetlenebb helyekre is képesek felmászni. Az egyik kedvenc helyük a szemetes-dobozok teteje. A kecske egyébként nagy érték itt. (Jövő héten lesz egy foci bajnokság a környék falui között – amiről igyekszünk majd tudósítani érdeklődő olvasóinknak – ahol a győztes falu egy kifejlett kecskét kap!)

A tábor szintén elengedhetetlen részét képzi egy vaj-szinű kutya, Roy is, aki az előző expedició során csapodott a táborhoz. Szerintem egyébként ő nem a klaszikus madagaszkári fauna része. Roy-on található még nagyobb mennyiségű bolha is, bár ebben nem vagyok teljesen biztos. Szintén Roy-t kiegészitendő van még pár kobor macska is, de ők szerencsére nagyobb távolságot tartanak tölünk...

Gerinces fronton megemlítendő még a nagy mennyiségű madár. Ezek közül főleg egy fekete szinü varjú szerű a leggyakoribb, bár itt inkább mint sirály funkciónál, mivel többnyire rákokat eszik. Elég félénk, ha elindulunk felé egyből elrepül, rendszerint kisebb rajokban.

Repülő állatokból a kedvenceink a moszkitók, direkt a tiszteletükre még hálót is hoztunk, hogy ne zavarjuk egymást éjszaka. Szerencsére eddig esténként – talán a nagy szél miatt – nem sokkal találkoztunk, viszont reggelente a merülések előtt elég sok van belölük. Napra nem mennek, de mivel mi sem szívesen, ezért az árnyékosabb részeken szoktunk találkozni, főleg az ő örömükre.

Izeltlábú fronton egyébként igen jól állunk. Cervivel a személyes kedvenceink a csótányok. Itt Madagaszkáron extra nagy méretben és mennyiségben lehet velük találkozni. Külön érdekességük, hogy az otthoni kis példányokkal szemben az itteniek nagyon kíváncsiak, bármilyen felületen elmásznak (mindezt elég hangosan teszik), illetve néha belerepülnek az ember arcába. Az első szállásunk tele volt velük, sajnos még az ágy is, szerencsére a snorkellel igen jól le lehetett pöckölni az egyes egyedeket. Kiegészítendő a csótányokat, van még millió különböző bogár és százlábu is, illetve sok sok pók. A pókokat egyébként megkedveltük, főleg amikor az egyik szomszéd kunyhóban lakó társunk megörökítette ahogy egy egyébként patkány méretű pók elfogyaszt egy csótányt. Ja igen, patkányok is vannak. Sőt! Elég agresszívek, az első este vacsoránál, az egyik társunk lábán felszaladt egy kifejlettebb példány.

Nézzük inkább a kedvesebb állatokat.

Elég sok rákkal találkozunk kint a parton. Főleg vacsora után hazafelé menet. Kis barátaink - hátukon a kagylójukkal – kimásznak a parti homokba, egyenlőre tisztázatlan okokból, és a mi utvonalunkon maszkálnak fel-alá. Nagyon kell vigyázni, hogy nehogy az ember rájuk lépjen. A többségük a fénytől általában vissza-húzodik a kagylójába, így lefényképezni sem könnyű őket. Majd még probálkozunk.

A homoknál maradva van itt még sok szöcske, bár alkalmazkodva a környezet szinéhez, nem a „megszokott” zöld színben, hanem inkább – meglepő módon – homokszinben. Alig lehet észrevenni őket, csak amikor elugranak az ember előtt. Náluk jóval kedvesebbek a gyíkok – szintén homokszínben.

Talán ezek a jellemzőbb, fontosabb állatok, többségükről van fénykép is a picassa albumban.

Marci