Egy kicsit szeretnénk
írni arról is, hogyan néz ki a falu, ami mellett a BV felépítette
a bázisát, a mi környezetünkről.
Andavadoaka a legközelebbi
nagyvárostól, Toliaratól kb. 8 órányi autóútra található.
Ezt a 8 órát nem túl nagy sebesség mellett kell érteni. Mi,
amikor igazán száguldottunk, akkor mentünk 50 km/h-val. Egy Nissan
Patrollal.
Maga a falu kb. 3000
lakosú. Ezt, ha benne sétál az ember nem veszi észre. A házak
szinte kivétel nélkül egyszintesek és nincs két olyan fal, ami
egymással vagy a földdel 90 fokos szöget zárna be. (Ettől
lesznek nekünk olyan bájosak.) Azért mondom, hogy szinte kivétel
nélkül egyszintesek, mert egy házat láttunk, ami kétszintes és
a vezetőnk külön ki is emelte, hogy az a falu egyetlen kétemeletes
háza. (Mellesleg a testvéréé aki a BV-nél dolgozik.) A házak
többsége gyékényből van, fal, tető, minden. Egy-két újabb
házat már deszkából építenek, de ez azért még elég ritka. Az
alsó- és felsőtagozatos iskolák, a Disco (!) és a templom
(katolikus) és még egy-két ház kőből vannak, de ez tényleg nem
jellemző. Az Unicef és a BV által építtetett iskolaépület, ami
a szombati iskolának ad helyet, szintén fából készült. Egy
kerítésen belül több épület is található, több család lakik
egy telken belül: a szülők és a pl. megházasodott gyerekek a
saját családjukkal. A kerítést viszonylag egyenes faágak
alkotják, van ahol szépen egyformára vágták a tetejüket.
Az emberek nagyon
kedvesek. Egyébként rongyokban járnak, szakadozó papucsokban,
szandálokban. Az utcán főznek. Viszont vasárnap a temlomba
mindenki a legszebb ruháját veszi fel: lányok szép ruhácskákban,
nők kisminkelve, férfiak zárt cipőben.
Térjünk vissza az
önkéntesekhez, vagyis hozzánk.
Mi nem a faluban lakunk,
hanem mellette egy viszonylag elkülönített részen. Az
elkülönítettet nem úgy kell érteni, hogy kerítéssel vagyunk
körülvéve. Hanem csak annyi, hogy nem nőttünk össze a faluval.
(Van őr, de ő is inkább a búvárcuccok és a computerek védelme
miatt van.) A mi részünk az ún. Cocoa Beachen és Half Moon
Beachen van, bár egységesen ezt a részt Cocoa Beachnek hívják.
Az önkéntesek kunyhóit
nemrég kezdték átalakítani. Négy ház készen van. A régi házak
(már csak kettő darab áll belőlük) beton alapon gyékényből
épület házak. Nagyon bájosak, még fürdőszoba is van bennük.
WC nincs, csak mosdó és zuhany. Ne legyünk már telhetetlenek! Mi
egy ilyenben kaptunk elhelyezést. Fenti okból viszont az első
éjszaka után átkértük magunkat egy másik házba... Az új
kunyhók szintén beton alapúak, de már fadeszkákból vannak
gyékény tetővel. És mindennel felszerelt fürdőszobával. (All
inclusive! Még csótányok is tartoznak hozzá!!! Aki sok kaját
hagy a házban, annál patkány is akad! Lásd a korábbi
bejegyzést!) Két darab kétemeletes ágy van mindegyik kunyhóban,
így négy-négy önkéntes fér el bennük. Kis felárért persze
lehetett kérni, hogy egyedül legyen az ember, vagy mint a mi
esetünkben: ketten lehessünk.
Működik itt hotel is. A
különbség csak annyi, hogy azok a házak már kőből vannak. És
minden nap takarítják... Illetve meg kell említeni a bár
épületét, ami a konyhának, a hotelvendégek ebédlőjének és a
mi ebédlőnknek ad helyet. Nagyon kellemes a terasza, ahol vacsora
előtt lehet ejtőzni a többiekkel miközben az ember Three Horse
Beer (THB) Fresh-t (sör és limonádé keveréke) kortyolgat
szigorúan az üvegből.
Megint elkalandoztam...
Mi önkéntesek, ha a
szerencsése ránk mosolyog és pont a kunyhónknál vagyunk, amikor
a takarítóhölgy arra jár, akkor kapunk egy fürdőszoba
takarítást. Ez a maximum, ami nekünk jár, a kunyhóink takarítása
a mi dolgunk.
Visszatérve a vizesblokk
kérdésre – nem tudunk elszakadni ettől a témától, ami lássuk
be fontos kérdés, főleg ha olyan helyen vagy, ahol tisztított
vizet iszol és 98%-os valószínűséggel számíthatsz egy
előbb-utóbb bekövetkező gyomorproblémára. Szóval a vizesblokk
felszereltsége miatt mi átkértük magunkat egy másik kunyhóba.
Eleinte nem értették, hogy mi a bajunk az aktuális szállással,
hiszen a kutatók és a többi BV-s ember kunyhójában sincs WC...
De amikor elmagyaráztuk, hogy Marci külön rákérdezett erre
mielőtt idejöttünk és biztosítottak minket arról, hogy van WC a
kunyhóban, mi jogosnak éreztük a panaszunkat.
Az új kunyhónk távolabb
van a többi önkéntes kunyhójától, a hotelépületek mögött.
Egy apró domb eltakarja a tengertől, így nincs tengerre néző
kilátásunk, de a tenger morajlása idehallatszik. Időnk nagy
részét amúgy is a vízben és a közösségi házban töltjük és
a vizesblokk felszereltsége kárpótol minket ezért. Már megint a
vizesblokk! Tökéletes! Van benne zuhany, mosdó és WC is. Mondom,
hogy tökéletes! Víz is akad. Azért nem emelem ki a meleg vizet,
mert csak víz van. Enyhén (???, eléggé) sós, ivásra
alkalmatlan, de víz. Ha reggel zuhanyzol hideg, ha délelőtt és
este között, akkor langyos. Igen, a nap melegítette fel. Egyébként
meglepően frissítő. Esetenként kb. 4 másodpercre még
melegvízzel is találkozhatsz.
Van a kunyhónkban
franciaágy, egy asztal, és egy kb. 80x50 cm-es pakolófelület,
erre halmoztuk fel a ruháinkat 2 kupacba: Marcié és Cervié.
Igazán pici kunyhó. Nemrég épült ez is, mi vagyunk a második
lakója. Beütöttünk néhány szöget a falba, hogy legyen hova
felakasztanunk a törülközőket, polárt, stb. Otthonosabbá
tettük, na. A tető is igen érdekes: összekötözött faágakból
(!!!) formálták meg az szerkezetet és gyékényt fűztek bele.
Kész is van. Ahogy fúj a szél, kis barna darabkákat fúj le
belőle, tehát kb. két nap alatt minden felületet belep ez a kis
barna cucc.
Világításra egy darab
égő szolgál a bejárati ajtó felett. Ez este gyakorlatilag zéró
világosságot juttat el a fürdőszobába. Ezért a kiváló DIR-es
búvárlámpánkat használjuk fürdőszobalámpaként. Attól
függően, hogy a zuhanyt vagy a WC-t szeretnénk vele megvilágítani,
akasztjuk fel a zuhanyrózsatartóba (mire nem jó a karabiner?)
illetve a tükör alatti tartóra tesszük.
Az ágy fölé
rugóskötelekkel erősítettük fel a moszkitóhálót. Az ágy négy
sarkán lévő gombra pedig befőttesgumival rögzítettük. Így nem
akadunk bele éjszaka és kényelmesen tudunk alatta aludni.
Meg kell még említeni,
hogy az ajtón belül van egy anyag, ami akkor hasznos, ha az ajtó
nyitva: takarja a belátást. Mivel az ajtó a tenger felé néz, a
szél mindig befújja, elfoglalva ezzel a szoba majdnem felét.
Megoldás: Cervi cipőinek felkötése az anyag két alsó sarkára.
(Csak nem volt haszontalan elhoznom a túracipőmet!) Képek Picasan.
Mindennel együtt nagyon
megszerettük a kis kunyhót. A kulcstartónkon még egy faragott
teknős is van.
Így élünk mi itt
Andavadoakaban, Madagaszkáron.
Cervi
Inkább azt mondjátok, hogy a pingvinekkel találkoztatok-e már? :)
ReplyDelete