Cervivel eljottunk Madagaszkarra
onkentesnek, es ha mar itt vagyunk, hogy Te kedves olvaso se maradj
hirek nelkul gondoltunk irunk egy blogot. Ha sikerul, megprobaljuk
bemutatni az itteni eletunket, a falut, a kornyeket, illetve a
szerintunk izgalmas dolgokat amiket latunk. Van egy Picassa oldalunk
(https://picasaweb.google.com/marton.illes/MadagascarBV) is ahova
kepeket probalunk feltolteni, bar az internet erre fele igen lassu,
sot sokszor teljesen elerhetetlen, de ne szaladjunk ennyire elore.
Mit keresunk mi egyaltalan itt?
Ez egy jo kerdes, bar szerencsere
barataink nagyobb resze szerint nem vagyunk teljesen orultek, hogy
ide jottunk. En mar eleg regota szeretttem volna hosszabb idore
elmenni Afrikaba onkentesnek. Miert pont Afrikaba? Nem tudom.
Valamiert mindig is vonzott ez a kontinens, bar soha sem gondoltam,
hogy pont Madagaszkaron fogok kikotni. Valahogy mindig a szafaris
filmek kepek altal bemutatott taj vonzott, vagy esetleg az esoerdok.
Nem most vagyok itt eloszor. Meg 6 evesen voltunk csaladilag egy
honapot Algeriaban a polgarhaboru elott. Egy kis faluban laktunk nem
tul messze Beja-atol fent az Atlaszban Ilmaten-ben. Onnan mentunk
“le” a szaharaba tobbszor is. Gyerekkent persze mas vilag volt,
sot mar alig emlekszem erre a nyaralasra, inkabb csak a fenykepek
segitenek felidezni par emleket. De egy biztos, nagyon jol erzetem,
ereztuk magunkat.
Aztan tavaly mar elegem lett a
varakozasbol, es befuztem Adamot es Balazst, hogy nevezzunk be a
Budapest-Bamako rallyra. Ez mar teljesen mas volt, atmentunk ugyan az
arab lakta Marokkon, Maurianian, de Szenegal es Bissua egy teljesen
uj vilag volt. Nagyon tetszett a kornyek, a taj, az emberek, minden.
De ez sem az volt amit terveztem, hogy nem turistakent, hanem
onkenteskent, kicsit inkabb belulrol tudjam megnezni a vilagnak ezt a
reszet. Megismerni az embereket, a helyi kulturat, nem csak
atrohanva, hanem kicsit elidozve, olyan raerosen. Ha kozben pedig
valami hasznosat is tudok csinalni a nezelodesen kivul, akkor meg
plane jo.
Kicsit mar ugy tunt, hogy ez az
onkentes munka csak egy alom marad. Kulonosen a Bamakos harom het
utan nem szivesen hagytam volna Cervit magara, igy egy hosszabb
onkenteskedes eleg valoszinutlenek tunt.
Kozben meg majusban elkezdtunk
buvarkodni Cervivel (ami az O eseteben kulonosen nagy szo, foleg azok
szemeben akik regebben is ismertek Ot!), es egy egyiptomi
buvar-szafari utan teljesen beleszerelmesedtunk ebbe az idotoltesbe.
(A buvarkodasrol majd meg igyekszunk irni reszletesebben is!) Meg
augusztus vegen – Egyiptom utan – elkezdtem keresgelni valami
ujabb buvarkodast a karacsonyi szunetre, amikor belefutottam – hala
a google-nek – egy angol alapitvanyba, amelyik tobbek kozott
onkentesek szamara szervez “utakat” tengeri elovilag kutatasi
temaban. Mondanom sem kell, egybol megfogott a gondolat. Bar nem pont
ilyen onkenteskedesre gondoltam eredetileg, de a buvarkodas
lehetosege tulsagosan csalogato volt, hogy nemet mondjak a
lehetosegre.
Hat het Madagaszkar egy eldugott kis
falujaban onkenteskent, mikozben tanulmanyozzuk a vilag harmadik
legnagyobb koral-zatonyat. Mi kell meg? Par telefon es nemi
keresgeles utan az alapitvany, most mar nevezzuk a neven: Blue
Venture (http://www.blueventure.org/)
szimpatikusnak, es megbizhatonak tunt, hogy belevagjak az
expedicioba. Idoben is pont jonak igerkezett, mivel az idei utolso
expediciojuk pont a mi tervezett del-amerikai utunk utanra esett,
igaz csak 2 nappal.
Hogy kerul a Cervi ide?
Cervi egy megerto feleseg. Azt mondta,
tudja, hogy menni akarok, hat menjek, mert utan ugyis banni fogom, ha
nem mentem. Szoval elkezdtem szervezni az utat, jelentkezes, papirok,
repjegy, hasonloak. Kozben Szilvi es Orsi szulinapjan kiderult, hogy
Szilvi kapott egy hosszabb szabit a munkahelyen, amin Cervi
felbatorodva jelezte, hogy igazabol O is jonne velem ha nekem ez nem
baj, es ha elengedik a munkahelyerol. Nekem nem volt problema, bar
igy az ut meg inkabb atalakult az eredeti terveimhez kepest, de igy
vissza-gondolva, orulok, hogy megjott a kedve az uthoz. Szerencsere a
fonokei is rabolintottak az utra, igy gyorsan kibovitettem a repjegy
foglalast, meg a jelentkezest ketto fore.
Igy alakult, hogy eljottunk
Madagaszkarra, Andavadoaka faluba.
Folytatas kovetkezik, addig is
nezegessetek a kepeket!
Marci
Elnezest az ekezetek miatt, nem vagyok
hozaszokva, meg az itteni gepeken valami rejtelyes okbol nincs magyar
kioszatas...
Jó, hogy hallani rólatok!
ReplyDeleteMost már aztán posztolgatni rendszeresen, mert ha nem, akkor hiányolni fogjuk!
vp
Huu, ez nagyon komoly!:)
ReplyDelete