Thursday, November 15, 2012

Madagaszkar


Cervivel eljottunk Madagaszkarra onkentesnek, es ha mar itt vagyunk, hogy Te kedves olvaso se maradj hirek nelkul gondoltunk irunk egy blogot. Ha sikerul, megprobaljuk bemutatni az itteni eletunket, a falut, a kornyeket, illetve a szerintunk izgalmas dolgokat amiket latunk. Van egy Picassa oldalunk (https://picasaweb.google.com/marton.illes/MadagascarBV) is ahova kepeket probalunk feltolteni, bar az internet erre fele igen lassu, sot sokszor teljesen elerhetetlen, de ne szaladjunk ennyire elore.

Mit keresunk mi egyaltalan itt?

Ez egy jo kerdes, bar szerencsere barataink nagyobb resze szerint nem vagyunk teljesen orultek, hogy ide jottunk. En mar eleg regota szeretttem volna hosszabb idore elmenni Afrikaba onkentesnek. Miert pont Afrikaba? Nem tudom. Valamiert mindig is vonzott ez a kontinens, bar soha sem gondoltam, hogy pont Madagaszkaron fogok kikotni. Valahogy mindig a szafaris filmek kepek altal bemutatott taj vonzott, vagy esetleg az esoerdok. Nem most vagyok itt eloszor. Meg 6 evesen voltunk csaladilag egy honapot Algeriaban a polgarhaboru elott. Egy kis faluban laktunk nem tul messze Beja-atol fent az Atlaszban Ilmaten-ben. Onnan mentunk “le” a szaharaba tobbszor is. Gyerekkent persze mas vilag volt, sot mar alig emlekszem erre a nyaralasra, inkabb csak a fenykepek segitenek felidezni par emleket. De egy biztos, nagyon jol erzetem, ereztuk magunkat.

Aztan tavaly mar elegem lett a varakozasbol, es befuztem Adamot es Balazst, hogy nevezzunk be a Budapest-Bamako rallyra. Ez mar teljesen mas volt, atmentunk ugyan az arab lakta Marokkon, Maurianian, de Szenegal es Bissua egy teljesen uj vilag volt. Nagyon tetszett a kornyek, a taj, az emberek, minden. De ez sem az volt amit terveztem, hogy nem turistakent, hanem onkenteskent, kicsit inkabb belulrol tudjam megnezni a vilagnak ezt a reszet. Megismerni az embereket, a helyi kulturat, nem csak atrohanva, hanem kicsit elidozve, olyan raerosen. Ha kozben pedig valami hasznosat is tudok csinalni a nezelodesen kivul, akkor meg plane jo.

Kicsit mar ugy tunt, hogy ez az onkentes munka csak egy alom marad. Kulonosen a Bamakos harom het utan nem szivesen hagytam volna Cervit magara, igy egy hosszabb onkenteskedes eleg valoszinutlenek tunt.

Kozben meg majusban elkezdtunk buvarkodni Cervivel (ami az O eseteben kulonosen nagy szo, foleg azok szemeben akik regebben is ismertek Ot!), es egy egyiptomi buvar-szafari utan teljesen beleszerelmesedtunk ebbe az idotoltesbe. (A buvarkodasrol majd meg igyekszunk irni reszletesebben is!) Meg augusztus vegen – Egyiptom utan – elkezdtem keresgelni valami ujabb buvarkodast a karacsonyi szunetre, amikor belefutottam – hala a google-nek – egy angol alapitvanyba, amelyik tobbek kozott onkentesek szamara szervez “utakat” tengeri elovilag kutatasi temaban. Mondanom sem kell, egybol megfogott a gondolat. Bar nem pont ilyen onkenteskedesre gondoltam eredetileg, de a buvarkodas lehetosege tulsagosan csalogato volt, hogy nemet mondjak a lehetosegre.

Hat het Madagaszkar egy eldugott kis falujaban onkenteskent, mikozben tanulmanyozzuk a vilag harmadik legnagyobb koral-zatonyat. Mi kell meg? Par telefon es nemi keresgeles utan az alapitvany, most mar nevezzuk a neven: Blue Venture (http://www.blueventure.org/) szimpatikusnak, es megbizhatonak tunt, hogy belevagjak az expedicioba. Idoben is pont jonak igerkezett, mivel az idei utolso expediciojuk pont a mi tervezett del-amerikai utunk utanra esett, igaz csak 2 nappal.

Hogy kerul a Cervi ide?

Cervi egy megerto feleseg. Azt mondta, tudja, hogy menni akarok, hat menjek, mert utan ugyis banni fogom, ha nem mentem. Szoval elkezdtem szervezni az utat, jelentkezes, papirok, repjegy, hasonloak. Kozben Szilvi es Orsi szulinapjan kiderult, hogy Szilvi kapott egy hosszabb szabit a munkahelyen, amin Cervi felbatorodva jelezte, hogy igazabol O is jonne velem ha nekem ez nem baj, es ha elengedik a munkahelyerol. Nekem nem volt problema, bar igy az ut meg inkabb atalakult az eredeti terveimhez kepest, de igy vissza-gondolva, orulok, hogy megjott a kedve az uthoz. Szerencsere a fonokei is rabolintottak az utra, igy gyorsan kibovitettem a repjegy foglalast, meg a jelentkezest ketto fore.

Igy alakult, hogy eljottunk Madagaszkarra, Andavadoaka faluba.

Folytatas kovetkezik, addig is nezegessetek a kepeket!

Marci

Elnezest az ekezetek miatt, nem vagyok hozaszokva, meg az itteni gepeken valami rejtelyes okbol nincs magyar kioszatas...


2 comments:

  1. Jó, hogy hallani rólatok!
    Most már aztán posztolgatni rendszeresen, mert ha nem, akkor hiányolni fogjuk!

    vp

    ReplyDelete