Ismét próbára tehettük a
bahasa indonéz nyelvtudásunk és a gyomrunk. Két nagy turisztikai látványosság
között félúton kerestünk és találtunk egy kis helyes kajáldát, ahol
tisztességes ebédet tudtunk szerezni.
A kifőzdét üzemeltető,
egyébként kedves, mosolygós hölgy, nem beszélt angolul, így maradt a pantomimes
kommunikáció, illetve a nasi goreng (sült rizs) és ayam (csirke) szavak
többszöri, egymás utáni ismétlése. Siker koronázta erőfeszítéseinket és egy
fenomenálisan finom ebédet kaptunk (nem utolsó sorban azt, amit rendeltünk).
No comments:
Post a Comment