Marci új barátja

A Háziállataink résznél írtunk a "velünk" élő ebekről. Említettük azt is, hogy White Socks szeret labdázni. Most már érezzük, hogy ez nem csak egy egyszerű, általános kijelentés, hanem White Socks imád labdázni! 

A labdagyűjteményében pedig nemcsak a Spongya Bob-os kilyukadt labda található, hanem egy, az idők folyamán már jó alaposan megcsócsált teniszlabda is, valamint egy sárga lyukas labda és egy narancssárgás kicsi labda is, aminek eredeti felhasználási funkciójáról mit sem lehet sejteni. Hangulatfüggő, mármint kutyahangulat függő melyiket teszi le elénk, hogy játszunk vele. 

Marci nagyon lelkes játszópartner, az eb bizton számíthat egy-két körre, ha hozzá megy. Ilyenkor megy a "csak figyelj milyen messzire rúgom" - "úgyis elkapom reptében" viadal. Illetve azért nem ifjonc kutya őkelme, hamar elfárad a játékban, akkor csak fekszik és nemes egyszerűséggel nem adja oda a labdáját... :)

Egyik délután egy órán keresztül szórakoztatott minket - és magát - a teniszlabdával. Marci engem is bevont a játékba és próbáltunk macska - egér játékot, illetve egy-két cselezést is bevetni. Mivel szerintem a lányok genetikailag nem tudnak focizni, és szerény személyem csak erősíteni tudja ezt az állítást, így amikor rajtam volt a sor, hogy White Socks labdáját elrúgjam, az gyakran vagy egyenesen a kutya szájában landolt, vagy a medencét körülölelő árokban, vagy a medencében magában... Ekkor persze mehettem, hogy ki is szedjem a medencéből...

Gyula meg is jegyezte, hamár ilyen jól eljátszunk az ebbel, akkor lehet, kellene nekünk egy kiskutya. Sőt, egy óvatlan pillanatban, lehet, hogy ő fog minket meglepni vele. Erre Marci csak úgy mellékesen megjegyezte, ha ez az eset esetleg fennállna, akkor előfordulhat, hogy a lányok is kapnak egy-egy kismajmot... Gyula egyből revideálta a korábbi ötletét...