Tuesday, January 28, 2014

Vizitben Lajcsi király népénél

Vasárnap is nyakunkba vettük a szigetet, de most nem strandolni mentünk. Sokkal fontosabb helyen szerettük volna tiszteletünket tenni, nevezetesen Lajcsi király népénél. Nem egész egy óra autózás után megérkeztünk a célhoz: a majmok erdejébe. Majd még 16 perc "városnézés" után parkolót is szereztünk, akkor viszont pont a bejárat mellett.


Az erdő, ahol a majmócák, hivatalos nevükön balinéz makákók laknak egyébként egy nemzeti park, ahol figyelik a szaporulatot, nyomon követik, hogyan alakulnak a majomcsaládok kapcsolatai. A tájékoztató szerint nagy öröm volt, amikor akkora lett a majomszaporulat, hogy két családdá vált a csoport. Most már öt család uralja a területet. Az erdő egyes részeit a családok különböző napszakokban használják, általában egy család van egy részen. Mivel a családok folyamatos mozgásban vannak, jól megférnek egymással. A problémák akkor kezdődnek, amikor két család is - természetesen egyszerre - ugyanazt a részt nézte ki magának.

A parkban többféle, főleg a majmok viselkedésével kapcsolatos kutatást is végeznek, például vizsgálják az emberekkel kapcsolatos interakcióikat.

Láttunk mindenféle majmócát: nagy, 8-10 kilós hímeket, baba majmokat és fiatalokat is. A picik nagyon aranyosak voltak, ahogy próbálták utánozni a nagyobbakat és megvédeni a nagyoktól a turistáktól kapott elemózsiát. És láttunk búvár majmot is...


Nem szabad elfelejteni, hogy bármilyen cukik is, ezek vadállatok, piszok szemtelenek és nagy szemfogaik vannak. Sok „biztonsági őrt” láttunk a partban, akik akkor léptek közbe, amikor a majmok nagyon nem szálltak le valakiről – szó szerint és képletesen. Marci egyből ki is használta az alkalmat és jelentkezett, hogy majd ő viszi Gyula fényképező állványát – jó lesz majomnevelő eszköznek, ha úgy alakul. De nem volt rá szükség, hogy bevesse.

Amire valószínűleg nem tartanak embert az a majmok etetése. Arra ott vannak a turisták, akik kétféleképpen etethetik a majmokat: a bejáratnál megvásárolt banánnal vagy a balga módon behozott táskáik ehető tartalmával. A különbség annyi, hogy az előbbit kifejezetten majometetés céljából szerezték be, az utóbbiról pedig csak akkor értesülnek, amikor már nincs a táskájukban, zsebükben az elemózsia. Mi se nem vettünk, se nem vittünk élelmet a majmoknak. Gyula táskájának zsebéből viszont így is kilopták a szúnyogspray-t. Hiába volt rossz illata, tartósan a veszteség listánkra került. Mint ahogy a Kata zsebében felejtett fémdobozos mentolos cukor is. A majom, ami megszerezte, még vagy fél órát szenvedett vele, nem tudta kinyitni. Néha jól megrázta, a doboz meg zörgött, szemmel látható volt a majom egyre növekvő feszültsége amiatt, hogy nem tudja kinyitni. Amikor utoljára láttam a dobozt, akkor éppen a majom szájában száguldott a fákon, tőlünk egyre messzebb.



No comments:

Post a Comment