Vasárnap is nyakunkba vettük a
szigetet, de most nem strandolni mentünk. Sokkal fontosabb helyen szerettük
volna tiszteletünket tenni, nevezetesen Lajcsi király népénél. Nem egész egy óra
autózás után megérkeztünk a célhoz: a majmok erdejébe. Majd még 16 perc "városnézés" után parkolót is szereztünk, akkor viszont pont a bejárat mellett.
Az erdő, ahol a majmócák,
hivatalos nevükön balinéz makákók laknak egyébként egy nemzeti park, ahol
figyelik a szaporulatot, nyomon követik, hogyan alakulnak a majomcsaládok
kapcsolatai. A tájékoztató szerint nagy öröm volt, amikor akkora lett a
majomszaporulat, hogy két családdá vált a csoport. Most már öt család uralja a
területet. Az erdő egyes részeit a családok különböző napszakokban használják,
általában egy család van egy részen. Mivel a családok folyamatos mozgásban
vannak, jól megférnek egymással. A problémák akkor kezdődnek, amikor két család
is - természetesen egyszerre - ugyanazt a részt nézte ki magának.
A parkban többféle, főleg a majmok viselkedésével kapcsolatos kutatást is végeznek, például vizsgálják az emberekkel
kapcsolatos interakcióikat.
Láttunk mindenféle majmócát:
nagy, 8-10 kilós hímeket, baba majmokat és fiatalokat is. A picik nagyon
aranyosak voltak, ahogy próbálták utánozni a nagyobbakat és megvédeni a
nagyoktól a turistáktól kapott elemózsiát. És láttunk búvár majmot is...
Nem szabad elfelejteni, hogy
bármilyen cukik is, ezek vadállatok, piszok szemtelenek és nagy szemfogaik
vannak. Sok „biztonsági őrt” láttunk a partban, akik akkor léptek közbe, amikor
a majmok nagyon nem szálltak le valakiről – szó szerint és képletesen. Marci egyből
ki is használta az alkalmat és jelentkezett, hogy majd ő viszi Gyula fényképező
állványát – jó lesz majomnevelő eszköznek, ha úgy alakul. De nem volt rá
szükség, hogy bevesse.
Amire valószínűleg nem
tartanak embert az a majmok etetése. Arra ott vannak a turisták, akik kétféleképpen
etethetik a majmokat: a bejáratnál megvásárolt banánnal vagy a balga módon behozott
táskáik ehető tartalmával. A különbség annyi, hogy az előbbit kifejezetten majometetés
céljából szerezték be, az utóbbiról pedig csak akkor értesülnek, amikor már
nincs a táskájukban, zsebükben az elemózsia. Mi se nem vettünk, se nem vittünk élelmet
a majmoknak. Gyula táskájának zsebéből viszont így is kilopták a szúnyogspray-t.
Hiába volt rossz illata, tartósan a veszteség listánkra került. Mint ahogy a Kata
zsebében felejtett fémdobozos mentolos cukor is. A majom, ami megszerezte, még
vagy fél órát szenvedett vele, nem tudta kinyitni. Néha jól megrázta, a doboz
meg zörgött, szemmel látható volt a majom egyre növekvő feszültsége amiatt, hogy nem
tudja kinyitni. Amikor utoljára láttam a dobozt, akkor éppen a majom szájában
száguldott a fákon, tőlünk egyre messzebb.
No comments:
Post a Comment