A műhely titka

Már nagyon untam, hogy a gugli mapszon sok látványosság nincs fenn, nem ott van, ahol a valóságban, vagy ha egy látványosságra rákeresek, akkor a sziget nyolc különböző pontját is feldobja, mint lehetséges helyszín... Így pici pénzért végre lőttünk egy nagy Bali térképet, amin rajta van az összes látványosság, nagyon, közepesen vagy csak éppen fontos hely, tó, vulkán, nagyobb és apró falu és majd’ mind az ezer templom, egyszóval minden.

A térképet viszont jó lenne felkasírozni egy fára vagy valami hasonló masszívabb eszközre, amit utána felakaszthatunk a falra és rábökhetjük a látványosságokat, hogy így „3D-be” mozgatva a dolgokat, sokkal átláthatóbb legyen, mi hol található.

Ezért ma megálltunk két asztalos bolt és egy gyékényes bolt előtt is érdeklődni, hogy a fenti ötlet kivitelezése egyáltalán lehetséges-e, illetve ennek (mi)bekerülési paraméterei iránt. A gyékényes ember nagyon kedvesen annyit mondott „no inglis”, majd a legtermészetesebb nyugalommal folytatta a mondókáját indonézül... Annyit kihámoztunk belőle, hogy nála nincs olyan cucc, ami nekünk jó lenne. Hasonlóan jártunk az első asztalos üzemnél is.

Ám a második asztalos üzemnél már „litl inglis” fogadott bennünket, ezt jó jelnek vettük! Amíg Gyula letárgyalta, hogy a kedves vevő, azaz mi, mit is szeretnénk, addig én körbenéztem az üzletben. Nem klasszikus értelemben vett asztalos bolt volt ez, hanem olyan, amiben a kedvenc ajtóimat gyártották! Semmi más nem volt benne, csak az ajtókhoz szükséges elemek. A földön ült két segéd és papírsablon alaján vésték ki az ajtók közepét és a szemöldökfát díszítő mintákat.

Mivel itt valószínűleg csak nagyon jó minőségű fa van, nem olyan másod- vagy harmadosztályú, ami nekünk a kis térképünkhöz kellene, az árajánlat elhangzása után inkább úgy döntöttünk, hogy bár nagyon szépen dolgoznak, nem itt fogjuk a fánkat megrendelni.