Egész úton hazafelé...

Tényleg azon gondolkodám, hogy mennyire hiányzik már a Férjem és milyen jó lesz újra látni. Három hét hosszú idő és tudom, hogy amikor Bamakón volt, akkor is három hetet voltunk távol egymástól, de az rég volt és az akkori hiány már elhalványult, de ez a mostani Marci-hiány – érthetően – elég élénken él bennem, hosszú idő volt ez nélküle. Viszont már csak két repülés és otthon vagyok! :)

Szóval ma délben én is elindultam haza Baliról. Denpasarban sima és eseménytelen check-in és security check után (csak a hosszú sorok és a lassú haladás tudta valamennyire fűszerezni az élményt) átjutottam minden ellenőrzésen. Az immigration-ös csávótól még egy széles mosolyt is kaptam, amikor egy kedves "trimokaszi bándzsá"- val („nagyon köszönöm”-mel) köszöntem el tőle.

Gondoltam eszem még egyet a helyi kedvenc mie goreng-emből búcsúzóul a reptéren, ha már a gépen nem lesz kaja (és nem mellesleg, ha már megtanultam indonézül azt a mondatot, hogy a zöld izéket hagyják ki belőle), de nem sikerült. Az étlapon szereplő információk ellenére, nem lehetett mie gorenget kapni. Így maradt egy klasszikusabb és snasszabb club szenya. Az előttem rendelő, majd utána a mellettem lévő asztalnál ülő kiscsávó is ugyanazt rendelte, de csak jóval utánam kapta meg. Így járt...

Sikeresen abszolváltam a Denpasar-Kuala Lumpur távolságot, bár ez nem az én érdemem, hiszen csak kuka utasként ültem a repülőn. Szerencsére most csak Kuala Lumpurig adták fel a csomagom, ami kis várakozás után elő is került a gép gyomrából. Viszont Kuala Lumpurban ismét repteret kellett váltani. A két repteret összekötő buszjáraton megismerkedtem egy kedves maláj hölggyel, Jamelia-val. Az okostelefonnak hála, a hölgy nem csekély mennyiségű fényképpel utazik, a szumma 10 perces út végére már majdnem név szerint ismertem az összes gyerekét és unokáját... De ő is hallott a korábbi malajziai, borneói utazásainkról! 

Két óra várakozás után nyitott ki a check-in, ezt az időt igyekeztem hasznosan (facebook, olvasás, stb) tölteni, egyben stratégiai pozíciót vettem fel a check-in sorban, az előkelő második rajtkockát foglaltam el... 

A sikeres csomagfeladást megünneplendő és hogy az újabb két óra várakozást elüssem, kerestem egy olyan helyet, ahol van konnektor, ez pedig sajnos valamilyen kajáldát jelent. Ezt a finomságot sikerült lőnöm a reptéren a konnektorért és a wifi kódért cserébe...