Thursday, February 13, 2014

Szelíd motorosok

A nemzeti tömegközlekedési eszköz Balin a robogó. Lehet cizellálni, hogy motor, vespa, stb, de mindez a lényegen nem változtat: két kereke legyen és azt mondja, amikor meghúzzák a bajszát, hogy brummm-brum-brum-brum.

A képet kb. úgy kell elképzeni, hogy megy sok-sok robogó, mindegyiken egy-kettő-három vagy négy (!) utas utazik. Hogyan lehet ez? Apuka ül elöl, ő vezet, anyuka hátul, a kettejük között ül, áll vagy anyuk karjában utazik (kortól függően) az egyik gyerek, apuka előtt guggol vagy áll (szintén kortól függően) a másik gyerek. De olyat is láttunk, amikor a hátul ülő lánynak vagy asszonynak hosszú szoknyája miatt kissé bonyolult vagy lehetetlen lett volna lóülésben felhuppanni a robogóra, ők ilyenkor szépen, nőiesen oldalt ülve utaznak, lábukat bokánál kecsesen keresztbe téve. Tündériek.

Egy kereszteződést pedig úgy kell elképzelni, hogy állnak az autók (már ők sem tartják be a sávokat), az autók mellett pedig – útszélességtől függően – egy vagy kettő (néha nyolc) sorban a motorosok. Sőt, az út szélén itt nem biciklisávot festettek fel, hanem motoros sávot. Elvétve tartják be néhányan, leginkább mennek keresztül-kasul minden lehetséges, apró résen át cikázva. Egyébként az útburkolati jel ereje itt gyengébb mint a kalózeskü, még csak útmutatónak sem használja senki...

Sok kis utcába, sikátorba nem is lehet másként bemenni, csak robogon, autó nem fér be. Az pedig vicces eset, amikor autóval vagy és a gps egy ilyen kis sikátoron keresztül vinne ki a főútra, aztán rájössz, hogy ez nem fog menni és akkor lehet tolatni...

Szintén érdekesek a bukósisak viselési szokások. Sokszor ez a bukósisak hiányát jelenti, kivéve, amikor kimennek a főútra. Ott mondjuk mindenki a szokásos sebesség kétszeresével közlekedik (és így már el is érik a 60 km/h-t). De ha van is bukó, a többségnél nincs becsatolva és láthatólag a többség a megfelelőnél pár számmal nagyobbat hord. Bukót egyébként már kb. 10.000 Forintért lehet venni.

A robogót természetesen szállításra is használják, ami bármi lehet a gyékénylevéltől a talicskáig.




Az már csak hab a tortán, hogy nem néznek szét, csak mennek, a (szűk) kanyarban (is) levágják az ívet. Viszont dudálnak! Szerencsére csak aprókat, amolyan „hahó, jövök a kanyar túlsó oldalán” típusúakat.

Ibu Sari már kétszer is elvitt motorozni a robogóján, hogy megmutassa a környéket, hol vannak a jó, helyi éttermek, jó mosoda, hol a Banjar épülete (faluközpont). 17 éves korom óta nem ültem motoron... Baromi jó volt, fülig ért a szám!


No comments:

Post a Comment