Január 31-én, hogy aki szeretné, méltó módon tudja megünnepelni a kínai
újévet, tanítási szünet volt a suliban. Ki is használtuk az alkalmat és
ismét megléptünk Sanurból. Most is észak felé indultunk, de a cél a Batur hegy
és a Batur tó voltak. A Batur vulkán érdekessége, hogy még ma is aktív vulkán,
amit két koncentrikus kaldera ölel körül. A tó pedig a nagyobb kalderán belül fekszik és állítólag tele van hallal.
Sok más turistával együtt mi
is Kintamaniból, kb. 1.500 méter magasról, a nagyobb kaldera peremén csücsülő faluból élveztük a látványt.
Már a Kintamani felé vezető úton feltűnt, hogy kismotoron és robogón sok helyi
megy előttünk. Ez nem lett volna nagy szó, de a hölgyek ünneplő ruháját már messziről megismertük. Sőt,
több kis platós jármű is kapaszkodott felfelé, a platójukon fürtökben lógtak az
emberek, aki tudott leült, kicsit kevésbé szerencsések a plató szélén lévő
korláton ülve egyensúlyoztak a kanyarokban, a feltételes Darvin-díjat pedig annak a férfinak szavaztuk meg,
aki a szemergő esőben papucsban, két lábbal, állva egyensúlyozott a plató szélén,
biztosítékként pedig az egyik lábát fogták belülről...
Mivel a tó itt áll több száz éve, a
szép ruhások pedig most mennek csapatostul valahova, a tó várhat, követjük inkább a
platós kocsikat.
Így jutottunk el a Pura Ulun
Danu Batur templomhoz, Batur faluba, ami Bali második legfontosabb temploma. Nagyon
érdekes a története. Batur falu régen sokkal lejjebb, a Batur hegy lábánál
állt, de az 1926-os nagy vulkánkitörés elpusztította az egész falut és a templom nagy
részét is, kivéve annak legfontosabb épületét. A helyiek ezt úgy értelmezték,
hogy az istenek megmutatták hatalmukat, de egyben kifejezték azt is, hogy a
falu kedves nekik. A falu ezután feljebb költözött, a régebbi kaldera tetejére
és újraépítették a falut is és a templomot is. Természetesen – szent hely lévén
– itt is kellett a szarong a templomba lépéshez, de most már vittem a
sajátomat! :)
Mikor jól kinézelődtük
magunkat Baturban, tovább mentünk felfelé, már csak a kíváncsiság és a szebb
fényképek kedvéért, hiszen az látszott, hogy turistát Baturnál feljebb nem
visznek. Már reggel óta kicsit felhős volt az ég és mikor feljöttünk a hegyre
ez nem javult, sőt az eső is kicsit szemerkélt. Most viszont leszakadt az ég,
leszállt a felhő, alig láttunk ki a kocsiból, így egy-két kihagyhatatlan, gyors esernyő alóli, felhőbe vesző vulkán kép elkészítése után, vissza is fordultunk.
Most már semmi sem téríthetett el attól, hogy a tóhoz menjünk, még az igazi meredek hegyi szerpentin sem, ami a parthoz vezetett. A part menti
legelső faluban volt egy nagy kikötő, onnan lehet a többi kis faluba eljutni.
Mivel mi nem szerettünk volna hajókázni, inkább spontán jobbra fordultunk majd
lesz valami, ha meg nem, akkor megfordulunk alapon. Kicsit tekeregtünk, majd egy
kanyarban egy csapat férfi közül az egyik odalépett a kocsihoz és mondott egy
nevet és azt, hogy „temple”. Lövésünk nem volt, miről beszél, de a temple,
pláne ha nem közkedvelt turista célpont, nekünk éppen megfelel, mondtuk, „yes”. Erre elindult robogón előttünk...
20 perccel később és egy sinus
görbét megszégyenítő hullámzású, egyébként piszok rossz állapotban lévő, természetesen egysávos úton (kettesnél
feljebb nem sokszor váltott Gyula, sokszor kettesbe sem...) elértük Terunyan
falut. A legérdekesebb jelenetek azok voltak, amikor akadt szembe forgalom: jobb oldalon majdnem függőlegesen megy fel a hegy, bal oldalon szintén csak ott lefelé és még víz is van, oldd meg... A falunál pedig szó szerint véget ért az út. Viszont volt a faluban egy hatalmas
templom, nagyjából a semmi közepén... A templomról csak a kapuból tudtunk fényképeket készíteni, be nem mehettünk, mert éppen temetési szertartás folyt.
Az esős évszak miatt most magas volt a tó
vízállása, aminek egy-két falubeli ház és a benne lakók nem igazán örülnek. Amikor indultunk a faluból haza, láttuk, hogy egy másik autó a felvezető motorossal épp akkor ért ide. Lehet, hogy ez az egyetlen módja, hogy ehhez a szép templomhoz turistát csaljanak?
No comments:
Post a Comment