Thursday, August 28, 2014

Sárkányfesztivál

A sanuri sárkányfesztivál már pár hete elkezdődött. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a Komodóról közepesen legálisan becsempészett komodói sárkányokkal mutatnak be ördögi mutatványokat, de nem is úgy, hogy sárkánygyümölccsel játszanak petangot. Nem, ez egy sokkal komolyabb sport! Ez a sárkányeregetés ősi tradícióira épülő fesztivál, ahol csapatok indulnak óriási saját kezűleg épített és szépített sárkányokkal, különböző kategóriában.


Amióta megérkeztünk, minden nap legalább 3-4 sárkányt láttunk az égen, békésen lengeni. De most hétvégén egy újabb fordulóhoz (vagy a végéhez, ez nem derült ki) érkezett a mezőny. A sanuri strand szállodáktól és turistáktól mentesebb végében lévő nagy szabad strand, placc adta a kiváló helyszínt. Ezt meg kell nézni – gondoltuk és hogy ne punnyadjon otthon, Katát is magunkkal rántottuk. Mikor megérkeztünk a partra a masszív tömeg kifejezés enyhe ahhoz képest, ami fogadott bennünket. Robogótenger foglalta el a máskor szinte kihalt parkoló területét, miközben - egyébként - Sanur utcáin jottányit sem csökkent a kétkerekűek száma...


Valószínűleg pont a fun kategória értékelésére érkeztünk meg, mert az égen pegazus, tűzhal, pagoda, szitakötő, bicikli, ejtőernyős, rendes tűzokádó sárkány formájú és egyéb amorf sárkányok lebegtek. Valahol szólt a zene és a hangosbemondóból folyamatosan jött a számunkra érthetetlen információ.


Amikor a kategória sárkányait lassan leengedték, a következő kategória versenyzői már bekészültek a placcra, hogy a vezényszóra felengedjék a sárkányokat. Közelről nézve, ezek a jószágok simán vannak kettő-négy méter hosszúak, tényleg nem kicsik és néha négy-öt ember fogja az ujjnyi vastagságú kötelet, amikor magasba engedik őket. A második kategória versenyzőinek ugyanolyan alakú sárkányai voltak, mind fekete, csak a sárkányok hasán láttunk némi díszítést, de azok is csak a fekete-fehér, kockás-csíkos motívumokig terjedtek.


Mivel olyan szinten továbbra sem bírjuk még a helyi dialektust, hogy az értékelést követni tudjuk, elindultunk körbenézni, mi van még a „búcsúban”. Nos, amit találtunk: gyerekeknek való hungarocell sárkány, napszemüveg árus, földimogyoró árus, főtt- és/vagy sült kukorica árus és természetesen az itteni fesztiválok elmaradhatatlan kelléke a satay chicken árus.



Az otthoni Szigetről lemaradtunk, de az esszenciáját itt is megkaptuk az alatt a másfél óra alatt, amíg a parton nézelődtünk és bolyongtunk a csapatok bambuszból tákolt ideiglenes sátrai között (árnyékolásra és tetőfedésre az éppen nem repülő sárkányokat használták). Volt olyan csapat, aki saját erősítővel és kompresszorral ontotta magából a techno zenét, egy másik csapat szimpatikusabb rockot nyomott, de a legédesebb csapat mégis az volt, akik mikor elmentünk mellettük és visszaköszöntünk nekik üdvrivalgásban törtek ki. Velük csináltunk egy-két fényképet is.



Amikor eljöttünk, akkor éppen a hosszú sárkányok versenyeztek, a farkuk két méter széles és legalább húsz méter hosszú, fenséges látvány.


No comments:

Post a Comment