A sanuri sárkányfesztivál már
pár hete elkezdődött. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a Komodóról közepesen
legálisan becsempészett komodói sárkányokkal mutatnak be ördögi mutatványokat,
de nem is úgy, hogy sárkánygyümölccsel játszanak petangot. Nem, ez egy sokkal
komolyabb sport! Ez a sárkányeregetés ősi tradícióira épülő fesztivál, ahol
csapatok indulnak óriási saját kezűleg épített és szépített sárkányokkal,
különböző kategóriában.
Amióta megérkeztünk, minden nap
legalább 3-4 sárkányt láttunk az égen, békésen lengeni. De most hétvégén egy
újabb fordulóhoz (vagy a végéhez, ez nem derült ki) érkezett a mezőny. A sanuri
strand szállodáktól és turistáktól mentesebb végében lévő nagy szabad strand, placc
adta a kiváló helyszínt. Ezt meg kell nézni – gondoltuk és hogy ne punnyadjon
otthon, Katát is magunkkal rántottuk. Mikor megérkeztünk a partra a masszív
tömeg kifejezés enyhe ahhoz képest, ami fogadott bennünket. Robogótenger foglalta
el a máskor szinte kihalt parkoló területét, miközben - egyébként - Sanur utcáin jottányit
sem csökkent a kétkerekűek száma...
Valószínűleg pont a fun kategória
értékelésére érkeztünk meg, mert az égen pegazus, tűzhal, pagoda, szitakötő,
bicikli, ejtőernyős, rendes tűzokádó sárkány formájú és egyéb amorf sárkányok
lebegtek. Valahol szólt a zene és a hangosbemondóból folyamatosan jött a
számunkra érthetetlen információ.
Amikor a kategória sárkányait
lassan leengedték, a következő kategória versenyzői már bekészültek a placcra,
hogy a vezényszóra felengedjék a sárkányokat. Közelről nézve, ezek a jószágok
simán vannak kettő-négy méter hosszúak, tényleg nem kicsik és néha négy-öt
ember fogja az ujjnyi vastagságú kötelet, amikor magasba engedik őket. A második kategória
versenyzőinek ugyanolyan alakú sárkányai voltak, mind fekete, csak a sárkányok
hasán láttunk némi díszítést, de azok is csak a fekete-fehér, kockás-csíkos
motívumokig terjedtek.
Mivel olyan szinten továbbra
sem bírjuk még a helyi dialektust, hogy az értékelést követni tudjuk,
elindultunk körbenézni, mi van még a „búcsúban”. Nos, amit találtunk: gyerekeknek
való hungarocell sárkány, napszemüveg árus, földimogyoró árus, főtt- és/vagy sült kukorica árus
és természetesen az itteni fesztiválok elmaradhatatlan kelléke a satay chicken
árus.
Az otthoni Szigetről lemaradtunk,
de az esszenciáját itt is megkaptuk az alatt a másfél óra alatt, amíg a parton nézelődtünk
és bolyongtunk a csapatok bambuszból tákolt ideiglenes sátrai között (árnyékolásra
és tetőfedésre az éppen nem repülő sárkányokat használták). Volt olyan csapat,
aki saját erősítővel és kompresszorral ontotta magából a techno zenét, egy másik
csapat szimpatikusabb rockot nyomott, de a legédesebb csapat mégis az volt,
akik mikor elmentünk mellettük és visszaköszöntünk nekik üdvrivalgásban törtek
ki. Velük csináltunk egy-két fényképet is.
Amikor eljöttünk, akkor éppen
a hosszú sárkányok versenyeztek, a farkuk két méter széles és legalább húsz méter hosszú, fenséges látvány.
No comments:
Post a Comment