Monday, September 29, 2014

Áldozatok

Mostanában főleg itthon vagyunk, itthon pedig – szerencsére – sok izgalommal nem bombáznak minket a balinéz istenek. Arról, hogy minden rendben legyen kerten belül és főleg az istenek és köztünk, a landladynk, Ibu Sari gondoskodik a kb. minden második este és/vagy reggel gondosan elhelyezett áldozataival. Az áldozatokból nemcsak a házioltárunkba jut, hanem a bejárati kapu, a konyhai bejárati ajtó, a bali sarka, a medence sarka és a medence vízforgatója is kapnak. 


Az áldozatok alapvetően mindent tartalmaznak, amit az istenek kedvelhetnek vagy ami az áldozat felajánlójának kedves, virágok, rizs – hiszen az isteneknek is enni kell, de nem ritka a cukorka vagy egy szál cigi a pálmalevélből font áldozati kosárkákban. Az egy szál füstölő is elmaradhatatlan kellék. Még februárban láttam egy piacon, hogy készülnek a kosárkák és mint kerülnek bele az alap virágok és fű. Innen már mindenki saját ízlés szerint díszítheti és kedveskedhet az isteneknek.



Ahogy Andrea igen találóan megfogalmazta: a balinéz hit szerint az az állapot, hogy minden rendben van, olyan mint az IT biztonság: most éppen van, de folyamatosan gondoskodni kell róla, hogy meg is maradjon.

Thursday, September 25, 2014

Csütörtöki reggeli

Ma ezt sikerült reggelire összehoznunk. Reggel nem ezekkel az elgondolásokkal indultunk el a konyha irányába, a pillanatnyi spontaneitás és kreativitás irányította kezeinket.


Az egyik vékony sonkaszeletek kis tükörtojással és langyos pirítóssal, amire vékonyan ráolvadt a vaj, míg a másik papaya kockák és banánkarikák.

Lehet találgatni, melyik reggeli volt Marcié és melyik az enyém... ;)

Tuesday, September 23, 2014

A Pál Kocsma

Adósok vagyunk még az otthoni búcsúztatások leírásával. Mert búcsúbuli nélkül nem indulunk útnak ekkora útra, ugye!?

Az esemény tetthelyének a fiúk egy régi kedvenc helyét néztük ki, a Pál Kocsmát, tisztességes nevén a Pál Söröző és Barlangteraszt. A söröző a Pálvölgyi Barlang bejárata melletti barlangászházból nőtte ki magát egy nagyon kellemes sörözővé, aminek egyik jelentős és nem lebecsülendő előnye, hogy a teraszt körbeölelő fák és bokrok természetes hangszigeteléssel látják el a helyet, sőt, a közvetlen szomszédságában sincsenek lakóházat, így a féktelen bulik hangjai nem zavarják a környékbeli lakosokat. Ezt a tényt már nem egy buli tesztelte!


Így amikor a hely eldőlt, már csak három dolog maradt hátra: időpontot keresni, felhívni a sörözőt, hogy támadunk és szólni a támadó csapatnak. Ez lett volna az ideális sorrend... És ahogy a kivitelezés sikerült: 
  • kiküldtem egy facebook üzenetet, hogy augusztus 8-án (ami szerintem szombat) akció,
  • két órával később Marci szól, hogy a 8-a nem jó, mert Milli legénybúcsúja aznap kezdődik és mellesleg a 8-a az péntek...
  • kétségbeestem, de bíztam az MI (magától intéződik) ügymenetben és nem csináltam semmit,
  • két nappal később hívott Peti, hogy akkor Milli legénybúcsúja 9-én kezdődik, így minden fiú tud jönni péntek este hozzánk, (MI ügymenet, yipiiiii)
  • milyen jó, hogy Pál Kocsmás embert elérni egy mission impossible, mert ezek után már csak azt kellett neki mondani, amikor végre egyszer nem volt kikapcsolva a telefonja, hogy akkor 8-án, pénteken (!) este jövünk és SOK zsíros kenyeret kérünk!
De minden jó, ha jó a vége alapon, péntek este volt helyünk, jelen volt sok kedves barát, még több zsíros kenyér (amikor megérkeztünk így fogadott a pultoskislány: „ti vagytok a zsíros kenyeresek?”), Drazsé sem volt szolgálatban, Mark is éppen itthon volt! :) Mi nagyon jól éreztük magunkat!

Amire egyáltalán nem számítottunk, azok a kedves ajándékok voltak, amiket kaptunk.

Pankitól és Gábortól


Évitől és Drazsétól



Köszönjük Lányok és Srácok!

UI 1: Marcinak volt egy külön Balabites búcsúztatása is, ahol ezt a fantasztikus tablót kapta.


UI 2: Nekem is volt egy külön, kiscsoportos búcsúbulim, csak hárman voltunk rajta Szilvivel és Vikivel. Ők ezzel leptek meg.



Friday, September 19, 2014

A Kávé

Amikor mondtuk otthon, hogy Balira jövünk, akkor sokan – főleg a kávé imádók – kérdezték, hogy „Nem ott van az a kávé, az a híres, a macskasz...ros...?” Mi meg néztünk, hogy miről beszélnek?

Nos, az a híres macskasz...ros kávé az innen származik. A neve Luwak kávé és igen, van köze a macskához és annak végtermékéhez is! Maga a kávébab a lehető legmezeibb, amit el lehet képzeli, abban nincs semmi különleges. Az érdekes rész akkor kezdődik, amikor a kávészemek megérnek, leesnek vagy leszedik őket és megeszik / megetetik az - inkább borzra hasonlító, mint macskára - cibetmacskákkal. Az lehet, hogy a cibetmacskák imádják ezt a csemegét, de megemészteni nem tudják. A kávészemek gyakorlatilag változatlan formában végigmennek a cicák emésztőrendszerén, ezzel alapozva meg a kávé különleges aromáját.


Majd amikor a kávészemek ismét földet érnek, lelkes helyiek összegyűjtik őket, megtisztítják, megpörkölik és leőrlik. Ezután ízesíthetik fahéjjal, gyömbérrel, borssal vagy akár chilivel. A kávé főzése egy különleges szerkezettel történik, ennek külön know how-ja van.



Hogy milyen az íze? Nem tudjuk, a kóstolás élményét meghagyjuk azoknak, akik nálunk sokkal jobban szeretik a kávét!

Marci csak egyet kérdezett amikor egy ilyen kávékertben jártunk: „Vajon ki volt az első, aki kiszedte a cicaürülékből a kávét, megmosta, megpörkölte, majd meg is kóstolta!?”

Monday, September 15, 2014

SantoFest


A név nekünk sem mondott semmit... Most sem! De amikor tegnap este lementünk a partra, hogy kedvenc parti éttermünkben vacsorázzunk, kicsit meglepődtünk: este 8-kor, az itteni szokásoktól teljesen eltérően, az út szélén ott strázsáltak a parkolóőrök és bizony minden arra tévedőtől beszedték a parkolási sarcot. Az is furcsa volt, hogy az (itt) késő esti órához képest igen nagy tömeg zsongott a parton és valahonnan üvöltött a kemény rock. Ez utóbbi persze nem volt rossz! Hamar világossá vált: itt motoros és veteránautós fesztivál van, koncerttel, autó és motor bemutatóval, feketénél világosabb színben pedig csak a parkolóőrök pompáztak!


Vacsoránk elköltése után, ha már itt vagyunk, csak megnézzük magunknak ezt a motoros fesztivált! – gondoltuk és így is cselekedtünk. A tömeg létszámával ellentétben a zene hangereje jottányit sem csökkent az eltelt 1 óra alatt. De a jó hangulat még így is érezhető volt!

Sajnos a veterán autók egy részét elvitték miközben mi vacsoráztunk, így csak egy-kettőt tudtunk elkapni.



Az este végén, az ott maradt motorok a bejáratnál gyülekeztek és pár perces hangos túráztatás után elviharzottak egy tiszteletkörre! 



Wednesday, September 10, 2014

Három év

Milyen gyorsan repül az idő! Mintha csak tegnap lett volna 2011. szeptember 10.


Nekünk azóta is nagyon kedves emlék! Köszönjük, hogy ott voltatok és megosztottátok velünk! 


Monday, September 8, 2014

Van sütőnk!

Ez nem is lenne akkora szám, ha otthon is lett volna. De az otthoni kicsi konyhába nem fért el egy sütővel is rendelkező tűzhely. A két főzőlapos, ha nem kell, akkor elpakolható rezsó (becsületes nevén Rezső) jó szolgálatot tett, amikor főzésre adtuk a fejünket, de én már rég óta vágytam egy sütőre.

Külön-külön és együtt is több körben és több hónapon keresztül böngésztük az internet és a Média Markt kínálatát, mértük a sütőket (akkor már a passzintsunk be egy teljes tűzhelyet a konyhába ötletét rég feladtuk) és mértük az otthoni réseket. Jött az ötlet: a mikró helyére mehetne a sütő! Az ötlet remek, de az túl magasan van egy forró cucchoz, harmadfokú égési sérülések borítékolva és különben is, akkor hova tesszük a mikrót? Kettes számú ötlet: a hűtő tetejére tegyük a sütőt, a mikró meg maradjon a helyén. Igen kiváló, de akkor hova fogjuk pakolni a mosogatás eredményeként csöpögő tányérokat és bögréket, mert az edényszárító eddig igen jól ellakott a hűtő tetején... Alternatívaként az is szóba jött, hogy szerezzünk egy olyan igazi nagy samu kalapácsot és verjük ki a konyha oldalát a tető felé, arra van hely, lehet terjeszkedni és akkor akár már egy egész új tűzhely is elférne. De ezt a lehetőséget is, mint az előzőeket, végül elvetettük. Nehéz kérdés ez!

Így maradt az ígéret (amit eleinte természetesen motivációnak használtam) Marci felé, hogy ha egyszer lesz egy olyan lakásunk, ahol van sütő, az első két étel, amit sütök neki az egy rakott krumpli és egy brownie lesz. Természetesen két külön tepsiben!

Nos, most van tűzhelyem és van benne sütő is!!! Neve még nincs, egyelőre Tűzhelynek hívjuk és hallgat rá! Gáz a lelkem, alul is, felül is. Az ilyet eddig gondosan elkerültem. Hát, most szokom... Rakott krumpli viszont még nem készült a sütőjében, mert egyelőre csak vegetáriánust tudnék csinálni: nincs se virsli, se szafaládé, se hasonló husi, ami jó lenne bele. Mellesleg kolbász sincs – az ország hivatalosan muszlim, de ezt nem is bánom, mert attól nekem ég a gyomrom. Tehát kissé tanácstalanul állok, milyen hússzerűséget tegyek bele. Nem adom fel, szemem nyitva tartom!

Készült viszont almás-bazsalikomos csirke, ezzel avattam fel a sütőt. A receptet a NoSalty-n találtam és eredetileg azért tetszett meg, mert a cukormentes receptek között volt, második, nem elhanyagolható szempont: minden volt hozzá itthon. Mer’ ez is fontos! Elkészíteni rém egyszerű és a végeredmény nagyon finom! Pici rizs hozzá köretnek és az utolsó csepp szaftig elfogyott.


Készült még egy finomság, amire szintén rég óta vágytam, hogy elkészíthessem! Nem árulok el titkot, ez is rém egyszerű, de az a nekem való, bonyolultba egyelőre nem mennék bele. Ezt Zsuzsitól hallottam, és ha nem egészen így csinálja, akkor elnézést, az alapötlet megmaradt, a kivitelezés során valószínűleg némileg módosult a dolog. Majd az itteni lehetőségekre fogom és nem a szürkeállományom alulműködésére! A lényege: befűszerezett husi, felszeletelt krumpli, hagyma, répa, egymás mellé és alá-fölé a jénaiba, kis zsiradék alá, tettem hozzá pici vizet is és voilá! Köret nem kell hozzá. Nem győztem repetát szedni. (Egyébként a Zsucikonyha blog nagy túlélőkalauz, messzire szakadt honleányainknak - is - ajánlom! :) )