Bahasa Indonesia

Selamat pagi! – Jó reggelt!

Mi is örülünk neki, ha Magyarországon élő külföldiek legalább azt a pici fáradtságot veszik, hogy az alapszavakat (köszönöm, jó napot, egészségedre, stb) megtanulják magyarul. Ezt a gesztust mi is szerettük volna megtenni, illetve még mindig sokan akadnak a balinézek között, akik nem beszélnek angolul és simán a főváros kellős közepén belefuthat (inkább beülhet) az ember egy kis warungba, ahol bármilyen nyelven próbálkozol is, csak az indonéz nyerő. Ezen indíttatásokkal elkezdtünk indonézül tanulni.

Helyi nyelven az indonéz nyelv szó szerinti fordítása: Bahasa Indonesia, de az egyszerűség kedvéért mindenki csak bahasanak hívja. Szóval bahasa tanárunk Bapak (Mr) Saryana, egy ötvenes évei elején járó kedves úr, aki angolt és japánt tanít a balinézeknek, illetve délutánonként egy 12 tanárból és kb. 60 diákból álló iskolát vezet, a saját házában. Néha kicsit furcsa az angol kiejtése, de egyébként jól tanít. Nem érezzük feleslegesnek, se haszontalannak azt a heti kétszer másfél-két órát, amit nála töltünk.

Eleve azt kértük Pak Saryanatól, úgy tanítson, hogy minél előbb kommunikálni tudjunk a helyiekkel, illetve ne csak a nyelvre tanítson minket, hanem meséljen a kultúráról, szokásokról is. Így az első óránkat kapásból azzal kezdtük, hogy mesélt a balinéz nevekről, hogyan épülnek fel. Ezt a témát most azért nem nyitjuk meg, mert később egy külön blogot szeretnénk neki szentelni. Elöljáróban annyit, hogy a balinéz nevek nem a klasszikus családnév + keresztnév felépítésűek.

Már az első órán kiderült, hogy az indonéz nyelv nem egy magfizika, gyakorlatilag minimális nyelvtana van, a van ige általában elhagyható a mondatból, nincs ragozás (kivéve a birtokos, de az is elhagyható) és sokszor úgy tűnik, mintha csak pakolnák a szavakat egymás után a mondatba, ugyanakkor van benne logika. A kiejtése, minimális eltéréssel, pont mint a magyar nyelvé. Cserébe nagyon sok - a mi fülünknek - hasonló szavuk van és néha olyan érzésed van, mintha a szavak többsége ugyanannak a kb. 10 betűnek a különböző keverékéből állna és mintha magánhangzóból csak a-t és i-t használnának, ami persze nem igaz.

Vegyünk egy egyszerű kérdést, pl. „Milyen nap van ma?”, ami indonézül „Hari apa sekarang?” (amit úgy is kérdezhetek, hogy Sekarang hari apa?), ahol a hari a nap, az apa a mi és a sekarang a most, vagyis a kérdés tulajdonképpen így hangzik: nap mi most. Ja, és az ejtése: hári ápá szekáráng?

Szintén az első órán vettük a számokat, vicces, hogy a 11-et és 12-t ugyanúgy képezzük itt is, mint magyarul az összes többi tizen számot, nincs rá külön kifejezésük, mint angolul vagy németül. Az évszámot is ugyanúgy végigolvassák, mint mi magyarul (pl. ezerkilencszáznyolcvanegy). Otthon Marcival úgy memorizáltuk a számokat, hogy nekiálltunk rablórömizni és amikor valaki letett egy sort vagy lapot, akkor el kellett mondania egyesével a lapok értékét indonézül, majd az összértéket is!

Már tudunk olyan hasznos mondatokat mondani, mint pl. "Hetente kétszer járunk bahasa órára, kedden és csütörtökön."; "A férjem, akinek neve Marci, nagyon jóképű és rendes."; Marci mondja: "Mindent megeszek, amit a feleségem főz."; én mondom: "Olyan ételeket főzök, amit a férjem megeszik."; és a legfontosabb: "Szeretünk búvárkodni." Hoppá-hoppá!

Amikor csak tudjuk, használjuk frissen szerzett tudásunkat: bahasául köszönünk, a házunkkal szemben lévő kisboltban, amikor átmegyünk ballonos vízért, már bahasául mondják nekünk a fizetendő összeget. Az étteremben bahasául rendelünk – csak picit ciki, amikor a pincér lány a biztonság kedvéért azért angolul olvassa vissza a rendelésünket...

Sampai jumpa! – Viszlát!

UI: Pak Saryana felesége, Ibu Ketut is nagyon aranyos, vele is van fényképünk! :) Sőt, még lak-lak nevű süteményt is kaptunk tőle.