Otthoni vacsorák

Ahogy írtam az előző bejegyzésben, mostanában főleg itthon vagyunk, esetleg vacsorázni megyünk el, de rászoktunk, hogy inkább itthon főzünk. Továbbra is tartjuk a legyen finom, nem túl bonyolult és lehetőleg hamar elkészüljön elvet.

Mostanában ezek születtek:

Mezei csirkepörkölt. A rizslisztből szaggatott galuskára nem vállalkoztunk, aminek több oka is volt. Egyrészt ha nem sikerül, akkor ennyi lisztet és tojást nem szívesen dobtunk volna ki, másrészt – ami az előző folyománya is lehetne – biztosra mentünk, a tésztát nem lehet elrontani, harmadrészt nincs galuskaszaggatónk... Van sajtreszelőnk, ami a nevének megfelelően sajtreszelésre kiváló szerkezet, de az alakja miatt nokedli szaggatási célra nem alkalmas.

Almás-bazsalikomos csirke, vékony sonkaszeletekkel megspékelve. Tanulva az első sütés utáni fogyasztói visszajelzésekből, másodikra kicsit módosítottam a recepten és a főpróba után most már mertem dupla adagnak nekivágni. Hát, sokkal jobb lett, mint a prototípus volt, pedig az sem volt rossz!

"Búvár csirke", vagyis hagymás-krumplis-répás csirke. Végre megtartottuk a névadó ünnepségét! Azért kapta ezt a nevet, mert nem volt még neki és éppen kreatív állapotában volt a társaság. De miért pont ez lett a neve? Ennek két oka is van: egyrészt mert a névadók közül és az asztal körül mindenki búvár volt (még akkor is ha, mint pl. én, most passzív státuszban van), másrészt, amikor másodszor csináltam ilyet, akkor a szükséges és elégségesnél hangyányival több vizet öntöttem alá és tényleg merültek a csirkefalatok. Ettől függetlenül nem panaszkodhatom sem az ízre, sem a többiek sebességére, ahogy a búvár csirkét elpusztították.

Tortilla a’la Bali. A januárban kikísérletezett recept még most is jól működik, nem is kellett rajta változtatni. Viszont most már le tudtuk pirítani a végén. Hol? A sütőnkben!

Marci is kivette a részét a konyhai tevékenységekből, ő igazi férfias ételt készített: marhaszeletet sült krumplival és rizzsel. Igen finom lett! Pár napja felfedezésképpen betértünk a főút mellett lévő LotteMartba, ami amolyan hazai Metro bevásárlóközpontszerűség, nagy tételben lehet tűzőgépbe kapcsot, forgószéket, WC papírt, bögrét, lekvárt, almalevet és egyebeket venni, illetve van zöldséges- és hentespultja is. Ha már ott jártunk, körbenéztünk a hentespult körül és a látványnak megörültünk: szép, friss árut találtunk. Egy-két marhahusi egyből velünk is jött.

Rozmaringos-citromos csirke - Marci nagy kedvence! Klasszikus citromhoz még mindig nem volt szerencsénk, ezért minden ilyesmit a nagy tételben kapható limemal helyettesítünk. Hát, ez sem lett utolsó...

Nekünk ezek a – kis túlzással – hazainak mondható ízek, még akkor is ha egynéhány közülük nem a klasszikus magyar konyha, se nem Horváth Ilona szakácskönyvének örök darabja, nagyon jól tudnak esni. Az indonéz konyha kiváló ételei és ízei pár hét után könnyen egyhangúvá válnak, jó feldobni a menüt valami mással. Cserébe viszont, ha Liához megyünk vacsorázni és ilyesmik csusszannak a bendőkbe, azokat szintén nagy élvezettel fogyasztjuk.