Wednesday, November 5, 2014

Kandungan saya sudah 20 minggu.

Mit jelent a cím? Nagyon jó kérdés! Annyit segítünk, hogy bahasául van... :)
De akár így is fogalmazhattam volna: Saya sudah mengandung 20 minggu lamanya.
Mert már ezt is el tudjuk mondani, egyrészt bahasául, másrészt rólam, vagy inkább rólunk!

Sokat gondolkodtam mi legyen ennek a posztnak a címe és mikor írjuk meg, de amikor éppen ezt vettük bahasán, Marci mondta, hogy ez jó cím lenne. Így lett belőle bejegyzés is.

Egyúttal bemutatnánk Pocakot is! Még nem képezi a családunk teljes jogú tagját, de napról napra a legjobb úton van efelé, mi lelkesen beszélünk hozzá és vele, mesélünk neki vagy verset olvasunk (Ady Endre, Radnóti Miklós és Illyés Gyula eddig tetszett neki és Mikszáth Kálmán ellen sem tiltakozott) - a kommunikáció egyelőre egyoldalú - és persze sokat simogatjuk.

Amikor megérkeztünk Balira, az első hét első nagy feladata, a jetlag kipihenése és a klímához való rapid akklimatizálódás után az volt, hogy keressünk egy jó orvost, aki januárig elvégez minden olyan vizsgálatot, amit az otthoni orvosom felírt. Hamar kiderült, hogy ez egyrészt egyszerű, másrészt távolról sem egyszerű feladat! Átugrottunk a tőlünk 23 km-re és egy óra autóútra lévő Ubudba, itt ajánlottak egy jó alapítványi kórházat, ahol találkoztunk egy kedves szülésznővel. Az alapítványi kórházba kétféle beteg jár, aki nagyon szegény és nem tudná kifizetni az ellátás költségeit, illetve azok a külföldiek, akik a környéken laknak és jó orvosi ellátást, angolul jól beszélő orvost, szülésznőt keresnek. A kedves szülésznőtől kaptunk egy útmutató csokrot a helyi lehetőségekről illetve ennek folyományaként kisebb sokkot. A terhességgondozás kicsit másként megy itt, mint otthon, mivel egész Indonéziában, így Balin is a terhességmegszakítás törvényileg tilos, nincs olyan indok vagy szituáció, ami miatt engedélyezett lenne. Ezért itt nem szűrnek sok genetikai rendellenességet, betegséget a terhesség alatt, pl. Dawn-szindróma. Ultrahanggal megvizsgálják a kismamákat, de itt vége is a történetnek. Az sem számít, hogy mi nem vagyunk indonézek, mert a kórházaknak nincsenek meg az eszközeik, eljárásaik a szűrésre. Mi végül több kórházban is jártunk, beszéltünk orvosokkal és szülésznőkkel, de mindenhol ugyanezt a választ kaptuk.

Végül eljutottunk egy orvoshoz, akit az ubudi kedves szülésznő ajánlott és aki azt mondta, nála megcsináltathatjuk az összes szűrést, ami nekünk kell. Őszintén? Az előzmények után hittük is meg nem is, de valamiért bíztunk benne. A biztonság kedvéért Dr Hariyasa-hoz a 11. hétre foglaltunk időpontot, azért nem a 12-re, mert ha mégis kiderül, hogy vérből nem szűri a szindrómákat, akkor még mindig van időnk repülőjegyet foglalni és átutazni Szingapúrba és ott megcsináltatni a 12. heti szűréseket. Szerencsére Dr Hariyasa rendelője nagyon jól felszerelt, tiszta volt – otthoni mércével is (leellenőriztem a mosdót is és az is átment a teszten). Nagyon szimpatikus volt mindenki, nem egy szószátyár típus a doki, de jól beszéltek ő is és a szülésznő, ápolónők is angolul, ami itt nem túl gyakori és több külföldi párt is láttunk a páciensek között – ezt jó jelnek vettük!

Gyorsan, de alaposan átbeszéltük mit kell rólam és Pocakról tudnia, majd meglestük Pocakot ultrahanggal - Marci most találkozott vele először :), végül azt mondta a doki, hogy az ultrahang alapján nagyon kicsi az esély a Dawn-szindrómára. A vizsgálat után még egyből lezavartunk egy gyors vérvételt. A mintát egy kórházon keresztül átküldték egy szingapúri kórházba, ahol elvégezték a szűréseket. Két hét múlva – pont ahogy ígérték – hívták Marcit Dr Hariyasa rendelőjéből, hogy megérkezett az eredmény Szingapúrból, minden rendben van. Ezzel túl voltunk az első fontos vizsgálatokon és az első nagy izgalmakon!

Nincs összehasonlítási alapunk, hogy otthon hogyan menne a terhesgondozás, de amíg minden vizsgálaton csak azt halljuk, hogy amit látnak, mérnek, hallanak az normális és amíg én jól érzem magam, addig úgy gondoljuk, Pocakkal is minden rendben és nem aggódunk. :)



És mit jelent a cím? Azt, hogy 20 hetes terhes vagyok.

2 comments: