Sütiiiiiii

Bahasa tanárunk és felesége, Pak Saryana és Ibu Ketut nemcsak indonéz nyelvi tanulmányaink előrehaladását tartja szem előtt, de lelkesen folytatja a helyi sütemények és édességek szponzorálást is, amit mi egy cseppet sem veszünk rossz néven. Sőt!

Először a laklak-ot kóstolhattuk meg. A laklak rizsből készült, lapos, kör alakú sütemény. Állagra olyan mint az elrontott, nem átsült, de mégis valahogy egybeállt piskóta, puha, gumiszerű. Általában fehéres színű, de ettünk zöldet is.

A következő finomság a lukis volt. Különleges, úgynevezett gluerice-ból készül, háromszög alakúra formázzák. Állagra kicsit keményebb, mint a laklak. A gluerice apró szemű és nagyon fehér rizs és amikor megfőzik (pl. lukis-nak), akkor homogén állagú lesz és tényleg kicsit csúszóssá, ragadóssá válik, mint a ragasztó. De az ízén ez nem változtat. Nekem ez jött be a legjobban!

Kóstolhattunk még injin-t vagy más néven beras hitam-ot is, ami nem takar mást, mint fekete rizst és az ebből készült (tej nélküli) tejberizs szerű és állagú édességet.

Önmagában egyik édesség sem túl édes, az igazi ízük kókuszreszelékkel és cukorsziruppal jön ki. Mindháromhoz passzol a gula Bali (ez balinéz cukorból készült cukorszirup) és ez nem elírás, nem Gyula, hanem gula, ami cukrot jelent.

A pisang goreng-et, vagyis sült banánt már ismertük, de így a legfinomabb: sajttal és csokireszelékkel. Hmmmmm...

Nem édesség, inkább sós sütemény a rempeyek kacang tanah, ez a földimogyorós cucc. Bár a legközelebb az ízéhez a sós mellett a csípős-erős jelző áll, mégis nagyon finom!

Egyik óra után megkérdeztük Pak Saryana-t, hogy hol lehet ilyen finom dolgokat beszerezni. Erre azt mondta, ha van időnk, akkor most megmutatja a finomságok lelőhelyét. Így is lett és tett, motorra pattant, mi meg követtük azon a kb. 200 méteren, amit a házától meg kellett tenni. Itt találtunk egy igen helyes kis boltot. Étteremnek nem neveznénk, mert csak édességet kapni, talán a cukrászda állna a legközelebb hozzá, de erre mindenkinek egy otthoni cukrászda képe ugrana be, pedig ez attól elég távol áll. Maradjunk abban, hogy elvitt minket egy jó laklak-ozó helyre.

Itt sültek a friss laklak-ok.

Amit ajánlott Pak Saryana, hogy mindenképpen kóstoljunk meg a laklak-ozó helyen, az egy ital volt: es daluman. Mi volt benne? Jég, kókusztej, gula Bali és valami zöld zselés trutyi, ami állítólag tengeri fűből készül. Elsőre bizarr volt, amit így a kezembe nyomtak, de nem sérthettem meg őket azzal, hogy nem kóstolom meg, főleg, hogy mire az ocsúdás, szagolgatás és fényképezés végére értem, Pak Saryana már lelkesen tolta befelé a saját adagját. 

Bátor voltam és nem bántam meg: különleges egyben zseniális íze van, nem tudom megmondani mihez hasonlít, talán az édes kókusztejjel kevert zöld zselés trutyiéra... És ha ez nem derült volna ki: nagyon finom!