Wedding crashers

Egyik pénteken a bahasa óránk elején szólt Pak Saryana, hogy van egy meghívása aznap délelőtt 11-től egy esküvőre és mivel mi azt mondtuk, érdekel minket a balinéz kultúra is, kérdezte, van-e kedvünk vele menni. Nanáhogyperszemindenképpen!

Így 10 és 11 között kicsit tanultunk, majd 11-kor átmentünk egy utcával hátrébb az esküvőre. Kicsit kilógtunk a násznépből a teva szandinkkal és rövidnadrágunkkal, még jó, hogy Marci előző nap borotválkozott, én meg aznap reggel mostam hajat... Azért megnyugtatott az a tény, hogy Pak Saryana sem vette fel az ünneplő balinéz viseletet, hanem csak egy ing plusz nadrág kombóban jött.

Sikerült egy kicsit pénzesebb esküvőbe csöppennünk: az ifjú pár mindkét tagja orvos (a menyasszony gyerekorvos), a vőlegény papája egyetemi tanár, a mamája szintén orvos és a menyasszony szülei is az orvos-értelmiségi körből jöttek. Pak Saryana mindkét fél szülőegységeit ismerte az egyetemről, de a vőlegény papájával van jó barátságban. Az esküvő szervezésekor úgy tűnt nem estek kétségbe attól, hogyan és hol fogják vendégül látni azt a rengeteg embert, aki jelen volt, simán lezárták annak az utcának a közepét, ahol a vőlegény mamájának rendelője áll, a házzal szembeni üres placcra dobogót húztak, fölé sátrat emeltek, a ház és a dobogó közötti rész szolgált a ceremónia helyszínéül és a vendégek fogadására, plusz nem kis díszítés, catering és kész. Díszítésként, a hagyományos balinéz mellett, több fénykép volt itt-ott elhelyezve az ifjú párról, óriási festményként felkasírozva és bekeretezve.

Amikor beléptünk a sátorba, ellenkezést nem tűrően kezünkbe nyomtak egy kistányért és süteménnyel és vízzel kínáltak, kaptunk ajándékot is: egy-egy legyezőt az ifjú pár nevével és az aznapi dátummal. A férj örömszülei lelkesen üdvözölték Pak Saryanát és mondták, hogy minket is nagyon szívesen látnak ebédre, maradjunk. Maradtunk. Minden finomságból szedtünk egy kicsi kóstolót: bundázott rák, párolt zöldség, csirke nyársak, tintahal darabok valami mennyei szószban és egy marharagunak tűnő étel, ami az is lehet, hogy teknős volt. (Állítólag tradicionális esküvői étel a teknőshús, minden esküvőn van. Mivel minden másról tudtuk micsoda, kizárásos alapon csak ez lehetett a teknőshús.) Desszertet is kaptunk: két szelet dinnyét és egy kis pohár fagyit.

Az etetés végén gratuláltunk az ifjú párnak és közös fényképünk is lett! Lehet, hogy így az aznapi bahasa óránk kicsit hosszabbra sikeredett, de egyikünk sem bánta!