Monday, January 12, 2015

Mi van a parton?

Hűűű, hát ott sok minden jó dolog található a sárga puha homok és a simogató tenger mellett.
A sanuri partot néhányan simán Sanur Beachnek hívják, bár tényleg ez az összefoglaló neve, az egyes partszakaszok saját névvel is bírnak pl. Mertasari Beach, Sindu Beach, Semawang Beach. Van azonban egy sokkal előkelőbb neve is a partnak: Sunrise Beach. Mennyivel szebben hangzik! Ha ránézünk a térképre, a névválasztás nem meglepő, hiszen kelet felé néz...

Miket lehet csinálni? Hagyjuk most a turistabutító aktivitikat: banánozást, waterwalk-ot, stb, stb... Nem ezekre gondoltam! Ezeknél sokkal jobb programok is találhatók. Milyenek?

Gusztustalanul jó fényképek készítése, pl. a parton szépen sorban álló jukungokról, a háttérben pálmafákkal vagy az éppen áldozatot elhelyező balinéz hölgyekről... Persze nem az én képeimből kell kiindulni, mert én csak egy kicsi kompakttal varázsolok. Ez csak ízelítő...



Sima strandolás, vagy akinek olyan munkája van, hogy csak egy laptop kell hozzá, az akár a parton is dolgozhat egy ananász vagy mangó juice társaságában, pl. egy ilyen padon.


Séta, vacsora, kávézás a parti sétányon. Anyukámmal többször is nekivágtunk a parti sétánynak, néha északról délre, máskor pont ellenkező irányba mentünk. Egyszer a part legdélibb pontjáról felsétáltunk az északi végéig, ami kb. 6 km. Én már mentem volna korábban is sétálni, de Marci kérésére, hogy egyedül, pocakosan, ráadásul a nagy melegben inkább ne induljak útnak, végül maradtam itthon. Az egyik első sétánk alkalmával anyukámmal találtunk egy nagyon kellemes kis kávézót, ahol szinte mindig van koffeinmentes kávé. Az asztalok és a kényelmes székek egy nagy fa árnyékában állnak, a szélső asztalokat csak a napágyak és kb 3 méter homok választja el a víztől. Ha szeretnénk, akkor a kávézóhoz tartozó napágyakból is lehet élvezni a pihenést.



Sőt, lehet andalogni a parton kézenfogva a legkedvesebb férjünkkel!

Vadászat. Nem kihívás finom, frissen fogott halakból készült fogásokat találni az ezer kicsi, hangulatos warung vagy a puccos szállodák éttermeiben. Mi a warungokat ajánljuk!




Fakultatív játéklehetőség a sétányon folyamatosan előkerülő és leszólító hölgyek kikerülése, akik „massage?”, „come to market”, „wanna see my shop?” vagy „just looking” (néha rövidebben „lookin’-lookin’ ”) ajánlatokkal állnak elő. Ha mégis bemegyünk a bazárba, akkor szintén fakultatív időtöltés az eladó hölgyekkel történő alkudozás.

És persze Karácsony előtt láthattunk érdekes karácsonyfákat és egy-két télapót is. 



Wednesday, January 7, 2015

Mi van a piacon?

Mert van ám piac! Nem is akármilyenek! Sokszor belefutunk az apróbb falvakban az út szélén felállított kisebbekbe, de jártunk a denpasari nagyobb, több emeletes épületben is. Igazából a nagy denpasari piac két épületből áll, a két épületet pedig egy kis patak választja el egymástól. Egy tény mindenképpen közös az összes piacban: bőséges árukínálattal várják a vevőket.

Míg az apró garázsboltokban inkább előre csomagolt árut, kávét, üdítőt, egy-két gyümölcsöt lehet megvásárolni, a friss árut a balinézek is főleg a piacon szerzik be.

De mit lehet kapni? Máris mondom!

Gyümölcsöket: frissen és szárítottan. Közelről most licsit és banánt fényképeztem csak.


Zöldséget, ízelítőül pl. répa, káposzta, hagyma, fokhagyma, jégcsapretek és megannyi más.



Fincsi édességet. Mint például mezei esetleg csokis piskótákat vagy pandanusszal készülteket, töltetlenül vagy helyi citrus vagy eperlekvárral töltve és felcsavarva. Rizsből készült finomságok, puding, lágy piskóta vagy krémes-csúszós változatban. Banánból és még a jó ég tudja miből készült cuccok, de jók!



„Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere„ – Na jó, vadat mégsem, de halat mindenképpen, nyersen és szárítva is. Néha a halaskofa megmozgatja kicsit a legyezőjét, hogy a minimum ötven légy közül talán huszonhármat elhessentsen a halakról. Ennél jobban a csirkéskofa sem foglalkozik a témával. Csirkét is lehet kapni élve, kopasztva egészben vagy részleteiben.


Vannak még szárított izék is, amikről eddig csak az nem derül ki, hogy micsodák, miből vannak és mire jók. Az illatuk pedig csak közepes mértékben - vagy még annyira sem - csábít arra, hogy így ismeretlenül közelebbi kapcsolatba lépjek velük. De szép színesek és sokféle alakzatban láttuk őket, jól mutatnak a fényképeken.


Magok, bogyók (és bigyók), fűszerek...




Fonott vackok: a kisebb és díszesebb dobozok az áldozati tálkák szállítására, a nagyobbak madarak, kakasok vagy szemét tárolására szolgálnak. Ezek itt a kép alsó részén a kakas-tárolók.


Ruhákhoz anyagokat és csipkéket nagy mennyiségben. Ezek a szép csipkés felső - szarong alsó kombók a megfelelő és egyben kötelező viselete a balinéz hindu hölgyeknek, ünnepkor és amikor vallási szertartásra mennek (lényegében a kettő egymástól elválaszthatatlan, egyszerre zajlik).



Kész áldozati tálkákat és a hozzájuk való alapanyagot: banánlevelet és virágokat.



És találkozhatunk még az isteneknek kitett áldozatból falatozó éhes, girhes kismacskával is.


Monday, January 5, 2015

Mi van a boltban?

Előbb inkább azt a kérdést tegyük fel: milyen boltok vannak? 

A balinézek többsége nem vezet nagy háztartást, a reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát (nagyjából a napi minimum ötszöri étkezésüket) a kis tologatós-kiskocsi kifőzdék, egyéb kifőzdék vagy az apró családi, kvázi garázs-boltok valamelyikében intézik. A mi házunk előtt is van egy ilyen garázs-bolt, onnan szoktuk a ballonos Danon vizet vételezni a "kutunkba". (Mellesleg benzint is árulnak Abszolut vodkás üvegekben... Úgy tűnik a benzin biznisz jobban megy mint a közértes, mert egyre jobban építik le a közértes és fejlesztik a benzines részt.)


Ettől függetlenül van szupermarket, nem is egy. A nagy "boltban" a klasszikus árucikkektől a szigeten termelt gyümölcs, zöldség és fűszerig szinte bármit lehet kapni. A luxus, és általában import, termékek főleg a Balin nagy számban előforduló ausztrálok kiszolgálására szolgálnak. Mik a luxus termékek? Pl. a sajt, a jó borok, Ferrero, Cadbury és társai csoki vagy vajas és/vagy csokis kekszek. Van helyi bor is (Hatten Wines), megkóstoltunk egy üveg vöröset, háááát, nem egy Villányi. Mondjuk mindenhol azt adják a warungokban. Lehet, hogy mi csak egyszerűen mellényúltunk? Mindegy, nem próbálkoztunk vele többet.


Itt teljesen hétköznapi gyümölcs a friss fürtös banán, a kertünkben is nőtt három fürt egyszerre. Mi már készültünk, hogy lassan megérik kettő belőlük és megint bele lehet fulladni a banánevésbe, a banánturmixba és a banános süteménybe. De a házinénink testvére egyik délután megjelent és elvitte a két teljes érett fürtöt. Még kóstolót sem hagyott! Szintén a közönséges gyümölcs kategória a papaya, az ananász vagy a mangó. Ez utóbbinak most van éppen a szezonja, a kertünkben lévő fáról a nagy részét már le is ették a köcsög kis denevérek. Csak annak a mangónak van esélye földet érni, amit már vagy félig elrágtak a denevérek, vagy annyira rossz, hogy nekik sem kell...

-

Az avokádónak nemsokára indul a szezonja, már lehet kapni, de még egy picit drága és főleg elég éretlen, íztelen. Augusztusban kettő ici-pici, persze import, darabért közel 2.000 Ft-ot kértek el, de még tavaly (2014) februárban vettem 2 óriásit kb. 140 Ft-ért. A kertünkben van avokádó fa is, de sztrájkol, nem terem rajta semmi, nemhogy avokádó!


Következő az általunk csak „kígyóbőrösnek” csúfolt gyümölcs (eddig nem vesződtünk a neve megtanulásával), azért hívjuk így, mert a héja olyan mintha inkább bőre lenne, ráadásul pikkelyes és könnyen, pergamenszerűen lehet lehúzni róla. Milyen az íze? Nem is tudom, kicsit semmilyen. És az állaga? Kemény, harapni kell, kb. mint egy keményebb almát, de nincs leve.


Találtunk frissen szedett mandarint, na nem Sanurban, hanem a sziget belsejében az út mellett, a mandarinos föld szélén. A boltba valószínűleg egy-két nappal később érkezik. 


És persze egész évben nő a rizs és a kukorica.


Lássuk az igazi különlegességek, amik nekünk otthon (általában) természetesek, de itt az extra luxus kategória. Pl. a fekete szilva, amiből már 4.400 Ft-ért vehetünk egy kilót, vagy a nektarin, aminek kilóját potom 5.200 Ft-ért dobják utánunk.


Vannak hagyományos és különleges fűszerek – por alakban, darabosan vagy üvegesen szószként. Az alsó fényképre csak a fűszeres sor egy kicsiny része fért rá...



Természetesen kávé is akad sokféle ízben, erősségben és márkában. Gondoltam a Nescafé és társai kevésbé izgalmasak, ezért inkább a helyi kávék (egy részét) fényképeztem le.


Lehet kapni zacskós, előre csomagolt és szeletelt kenyereket, sima, barna, magos, stb. Sőt még az a zöld is ott a kép közepén szeletelt kenyér, de az már annyira bizarr, hogy eddig nem volt bátorságunk kipróbálni. Ezek sem a helyieknek kerültek a polcra...


Amit viszont a helyiek szeretnek, vagy legalábbis esznek, azok a balinéz ízvilágot idéző zacskós és dobozos levesek. Lépten-nyomon kapható az út széli kisboltokban és a szupermarket sem csak egy sort szentelt eme "finomságoknak". A Pop-Me néven futó variációt próbáltuk eddig - részemről fél doboz után fordult fel a gyomrom. Mióta felfedeztük, hogy az útszéli baksos kiskocsiknál kapható leves egyrészt ehető, másrészt kifejezetten finom, azóta inkább azt ajánljuk mindenkinek, nem mellesleg a kiskocsis leves kb. hasonló árban van, de százszor finomabb, mint a dobozos...


Bintang sör is akad, amit a magyarok előszeretettel csak bitangnak hívnak.


De nekünk mégis a kedvencünk egy felvágott, ami piros-fehér-zöld matricával és Hungarian salami néven fut. Ezt ki kellett próbálni! Nem egy Pick minőség, de paprikás és tényleg van valami magyaros beütése, erősen hajaz az otthoni ízvilágra. Néha jó a nosztalgiázás... A German country ham inkább csak érdekességként lett megörökítve.


Persze Karácsony előtt fenyőfákat is lehetett látni és kapni.


A fényképek minőségéért elnézést, telefonnal csak ennyire voltam képes... Fényképezővel meg mégsem akartam körbeszaladni a bolton. :) Azt a piacokra tartogatom! ;)


Saturday, January 3, 2015

Satay

Meglepő (vagy sem?), de ez a poszt is az ételek körül fog forogni. Ha valamiből nincs hiány itt az az étel. Továbbra is tartom, hogy ez nem gasztroblog és nem szeretnék gasztroblogger lenni, azt meghagyom azoknak, akiket e téren több tálentummal áldottak meg. De nemrég olyan helyen és olyasmit ettünk, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni, megérdemli, hogy szélesebb körben is megismerjék – bár kipróbálni csak annak van esélye, aki ellátogat Balira...

A vasárnap esti dugót hősiesen leküzdő Marci elvitt minket anyukámmal Seminyakra. Seminyak a már egy korábbi posztban említett Kuta szomszédságában található Bali délebbi részén, ahol a sziget vékonyka csíkká keskenyedik, annak a csíknak is a nyugati partján. Mit kell tudni Seminyakról? Lényegében pont ugyanolyan „kellemes” hely, mint Kuta, vagyis zsúfolt, lélektelen és szerintünk élhetetlen, tele turistákkal és a nekik szánt sokcsillagos szállodákkal, boltokkal, éttermekkel, bárokkal, ami a kínálatban, puccban és árban jelentősen érzékelhető. És van egy zsúfolt tengerpartja is... Viszont ez is Bali része, és mint kuriózum ezt is látni kell – ha másért nem, azért, hogy még jobban tudjuk értékelni az igazi Balit!


Seminyakon végül nem találtunk olyan hangulatos warungot, ahol szívesen vacsoráztunk volna, mellesleg parkolni is közel lehetetlen az éttermek közelében, ezért inkább egy kis séta és autós városnézés után hazafelé indultunk. Közben sötét lett, az eső is eleredt, meg is egyeztünk, hogy irány haza, majd Sanurban vacsorázunk. De utolsó esély adva a környéknek, még tettünk egy kis kitérőt egy mellékútra, ahol Marci szerint vannak jó éttermek, warungok. Nem is csalódtunk! Találtunk egy kupacban öt-hat éttermet, nem a szutykosabbak közül valókat, ráadásul még sokan is voltak bennük, amit mi jó jelnek tekintettünk! Öt méteren belül Marci talált parkolóhelyet és két perccel később már megkezdtük a szemlét, hogy melyik warungot válasszuk.

A választás egy satay-os helyre esett, név szerint Sate House-ra. A satay a pálcikákra húzott husifalatokat takaró, igazi balinéz-indonéz étel. A menü áttanulmányozásakor már erősen érett a vélemény, ami végül a választott fogások megérkezése és megkóstolása után egyértelművé vált, hogy nagyon jó választásnak bizonyult a hely!

Így nézett ki a konyha:



Eddig is ettünk már csirkés satayt, elvétve találkoztunk marhással vagy halassal, de itt bőséges választék tárult elénk: csirke, marha, kacsa, hal, tintahal, rák, kecske, bárány és még jó pár egyéb. Kétféle vegyes tál is szerepelt az étlapon, egyik négyféle szárazföldi állatot, másik háromféle vízi lényt tartalmazott. Mi ezeket választottuk Marcival egyet-egyet, hogy minél többfélét megkóstoljunk, anyukám pedig kacsát kért. A szokásos földimogyorószósz és rizs is érkezett a pálcikákkal, némi savanyított répa és uborka és egy apró adag, de annál csípősebb szósz kíséretében (ja-ja, az a narancssárga kis légypiszok ott a tányér szélén). A fényképek elkészítésének idejére kicsit még próbára tettem az éhes tömegek idegeit, de utána mindenki belevethette magát a kóstolásba és élvezkedésbe...




A desszertes szekció is ígéretesnek hangzott, bár kevésbé tűntek autentikus balinéz ínyencségeknek. 


Nekem az ötödik desszert tetszett a legjobban...