Monday, January 5, 2015

Mi van a boltban?

Előbb inkább azt a kérdést tegyük fel: milyen boltok vannak? 

A balinézek többsége nem vezet nagy háztartást, a reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát (nagyjából a napi minimum ötszöri étkezésüket) a kis tologatós-kiskocsi kifőzdék, egyéb kifőzdék vagy az apró családi, kvázi garázs-boltok valamelyikében intézik. A mi házunk előtt is van egy ilyen garázs-bolt, onnan szoktuk a ballonos Danon vizet vételezni a "kutunkba". (Mellesleg benzint is árulnak Abszolut vodkás üvegekben... Úgy tűnik a benzin biznisz jobban megy mint a közértes, mert egyre jobban építik le a közértes és fejlesztik a benzines részt.)


Ettől függetlenül van szupermarket, nem is egy. A nagy "boltban" a klasszikus árucikkektől a szigeten termelt gyümölcs, zöldség és fűszerig szinte bármit lehet kapni. A luxus, és általában import, termékek főleg a Balin nagy számban előforduló ausztrálok kiszolgálására szolgálnak. Mik a luxus termékek? Pl. a sajt, a jó borok, Ferrero, Cadbury és társai csoki vagy vajas és/vagy csokis kekszek. Van helyi bor is (Hatten Wines), megkóstoltunk egy üveg vöröset, háááát, nem egy Villányi. Mondjuk mindenhol azt adják a warungokban. Lehet, hogy mi csak egyszerűen mellényúltunk? Mindegy, nem próbálkoztunk vele többet.


Itt teljesen hétköznapi gyümölcs a friss fürtös banán, a kertünkben is nőtt három fürt egyszerre. Mi már készültünk, hogy lassan megérik kettő belőlük és megint bele lehet fulladni a banánevésbe, a banánturmixba és a banános süteménybe. De a házinénink testvére egyik délután megjelent és elvitte a két teljes érett fürtöt. Még kóstolót sem hagyott! Szintén a közönséges gyümölcs kategória a papaya, az ananász vagy a mangó. Ez utóbbinak most van éppen a szezonja, a kertünkben lévő fáról a nagy részét már le is ették a köcsög kis denevérek. Csak annak a mangónak van esélye földet érni, amit már vagy félig elrágtak a denevérek, vagy annyira rossz, hogy nekik sem kell...

-

Az avokádónak nemsokára indul a szezonja, már lehet kapni, de még egy picit drága és főleg elég éretlen, íztelen. Augusztusban kettő ici-pici, persze import, darabért közel 2.000 Ft-ot kértek el, de még tavaly (2014) februárban vettem 2 óriásit kb. 140 Ft-ért. A kertünkben van avokádó fa is, de sztrájkol, nem terem rajta semmi, nemhogy avokádó!


Következő az általunk csak „kígyóbőrösnek” csúfolt gyümölcs (eddig nem vesződtünk a neve megtanulásával), azért hívjuk így, mert a héja olyan mintha inkább bőre lenne, ráadásul pikkelyes és könnyen, pergamenszerűen lehet lehúzni róla. Milyen az íze? Nem is tudom, kicsit semmilyen. És az állaga? Kemény, harapni kell, kb. mint egy keményebb almát, de nincs leve.


Találtunk frissen szedett mandarint, na nem Sanurban, hanem a sziget belsejében az út mellett, a mandarinos föld szélén. A boltba valószínűleg egy-két nappal később érkezik. 


És persze egész évben nő a rizs és a kukorica.


Lássuk az igazi különlegességek, amik nekünk otthon (általában) természetesek, de itt az extra luxus kategória. Pl. a fekete szilva, amiből már 4.400 Ft-ért vehetünk egy kilót, vagy a nektarin, aminek kilóját potom 5.200 Ft-ért dobják utánunk.


Vannak hagyományos és különleges fűszerek – por alakban, darabosan vagy üvegesen szószként. Az alsó fényképre csak a fűszeres sor egy kicsiny része fért rá...



Természetesen kávé is akad sokféle ízben, erősségben és márkában. Gondoltam a Nescafé és társai kevésbé izgalmasak, ezért inkább a helyi kávék (egy részét) fényképeztem le.


Lehet kapni zacskós, előre csomagolt és szeletelt kenyereket, sima, barna, magos, stb. Sőt még az a zöld is ott a kép közepén szeletelt kenyér, de az már annyira bizarr, hogy eddig nem volt bátorságunk kipróbálni. Ezek sem a helyieknek kerültek a polcra...


Amit viszont a helyiek szeretnek, vagy legalábbis esznek, azok a balinéz ízvilágot idéző zacskós és dobozos levesek. Lépten-nyomon kapható az út széli kisboltokban és a szupermarket sem csak egy sort szentelt eme "finomságoknak". A Pop-Me néven futó variációt próbáltuk eddig - részemről fél doboz után fordult fel a gyomrom. Mióta felfedeztük, hogy az útszéli baksos kiskocsiknál kapható leves egyrészt ehető, másrészt kifejezetten finom, azóta inkább azt ajánljuk mindenkinek, nem mellesleg a kiskocsis leves kb. hasonló árban van, de százszor finomabb, mint a dobozos...


Bintang sör is akad, amit a magyarok előszeretettel csak bitangnak hívnak.


De nekünk mégis a kedvencünk egy felvágott, ami piros-fehér-zöld matricával és Hungarian salami néven fut. Ezt ki kellett próbálni! Nem egy Pick minőség, de paprikás és tényleg van valami magyaros beütése, erősen hajaz az otthoni ízvilágra. Néha jó a nosztalgiázás... A German country ham inkább csak érdekességként lett megörökítve.


Persze Karácsony előtt fenyőfákat is lehetett látni és kapni.


A fényképek minőségéért elnézést, telefonnal csak ennyire voltam képes... Fényképezővel meg mégsem akartam körbeszaladni a bolton. :) Azt a piacokra tartogatom! ;)


No comments:

Post a Comment