Kihívás I.

Azért I. mert biztos vagyok benne, hogy lesznek még ilyen posztok. Nem tudom mikor és nem tudom pontosan megjósolni, csak sejtem, miről fognak szólni, de lesznek. Illetve mivel a fenti feltevést ezek után tényként könyvelhetjük el, ezért az I. jelentheti a kihívás szintjét is. Level 1., level 2. ... és így tovább, és így tovább. Vagyis ha sikeresen megugrottuk az éppen aktuális szintet, akkor a következőre bocsáttatunk. 

Milyen kihívással kerülhetünk szembe három hetes csöppségünk körül? Számtalannal. A mai poszt talán a legegyszerűbb (level 1.) kihívásunkról fog szólni: hogyan érjük el, hogy gyermekünk pelenkázás közben ne pisilje le magát vagy éppen minket?

Jelentem még nem találtuk meg sem a bölcsek kövét, sem a spanyol viaszt. Mellesleg egyik sem segítene! Egy kőnek nem sok hasznát veszem pelenkázás közben. A két kezem is néha kevés, hogy az össze-vissza kalimpáló apró kezek és lábak segítségét kivédjem, ha az egyikben még egy követ is szorongatok, akkor meg teljesen lehetetlen a művelet. A viasszal meg maximum a gyermek olyan nyílásait tudnánk betömni, ahonnan valamilyen folyékony, vagy kevésbé folyékony halmazállapotú anyag szivárog. Ötlet elvetve.

Tettem már textil pelenkát a hasára. Ez jó volt, mert legalább egyből volt kéznél egy "rongy", amivel a pisit gyorsan letörölhettem a fiatalúrról és alól, meg a pelenkázóról is. De ettől még ugyanúgy át kellett öltöztetni, mert a ruhája is "vizes" lett. Beszélgettem már vele a pelenkázás megkezdése előtt, cseréltem úgy pelust, hogy még félálomban volt, csináltam gyorsan vagy lassabban, ráérősen. Totál mindegy!

Így marad a reménykedés, hogy jól időzítjük a pelenkázást és már kipisilte magát a fiatalúr. Ha meg nem, akkor így jártunk. De ezt csak akkor tudjuk meg, ha kibontottuk a pelenkából. Tiszta Schrödinger macskája eset! 
A legviccesebb az a pelenkázásunk volt, amikor Gábor Gede pont azt a pillanatot válsztotta ki könnyítés céljára, amikor megemeltem a lábait, hogy alátegyem a friss, tiszta pelust. Így pontosan arcon pisilte magát, de telibe... És mivel éppen valami ellen baromira tiltakozott, ezért még a szája is nyitva volt... A meglepetéstől viszont egyből abbahagyta a sírást! (Egy pillanatra felcsillant a remény, hogy megvan a megoldás a sírás megszüntetésére, de ezt a gondolatot egyből elhessegettem.) 

Egészen pár nappal ezelőttig csak engem ért ez a megtiszteltetés, hogy ebben a kihívásban részesülhettem. De utána kicsi fiunk Marcit is bevonta a játékba, méghozzá level 1. bonus extrával lepte meg Apukáját: fürdés után, pelenkázás előtt eresztette el magát. Szerencsére a törülközője még alatta volt, így Marci gyorsan teljesítette a pályát.