Amikor Balin voltunk, az jelentette a világot, amit éppen felfedeztünk. Most Gábor Gede világának felfedezése van soron és vele együtt, az ő szemszögéből, a mi világunk újraértelmezése. És ez egy nagyon érdekes világ! Érdekes látni, ahogy napról napra valami újat csinál, amit eddig még nem, vagy ahogy egyre többet van ébren és szívja magába a körülötte lévő eseményeket, dolgokat, világot. Ezért előre is elnézést, ha mostanában főleg ez a téma fogja a blog vezérfonalát adni. Azért remélem nem bánjátok és ezeket a bejegyzéseket is ugyanolyan szívesen olvassátok mint pl. a balinéz piacolási kalandjainkat. Majd igyekszem Marcit rávenni, hogy írjon ő is! ;)
Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a fiatalúr egyértelmű jelét tudja adni annak, ha valami nem tetszik neki. Szerencsére azt is tudja jelezni, ha valami tetszik. Kevésbé hangosan ugyan, már ha a csöndes szemlélődést vagy a nyugodt alvást úgy értelmezzük, hogy "most minden oké ősök!".
Vannak ezen kívül is apró jelek, amik azt hivatottak jelezni, hogy a fiatalúr éppen a megfelelő komfortzónában érzi magát. Pl. amikor evés után a teljes világbéke honol az arcocskáján, nem beszélve a jóllakottságot jelentő apró morgásokról és sóhajokról. Vagy amikor kicsit félrehúzza a szája sarkait, amiről tudjuk, hogy nem szociális mosolyt kaptunk, csak a reflexek működnek, de mi azért úgy értelmezzük, hogy ránk mosolygott. Bármilyen nyűgös és kiabálós kedvében van éppen, amikor apa és fia elkezdik az esti fürdetést, akkor minden gond és baj szempillantás alatt tűnik el. Hiszen Apa karjaiban lenni pancsolás közben nagyon jó! És van a legegyértelműbb "finom volt a kaja anya" jelzés, amikor felnőtt embert megszégyenítő öblösségű büfi hagyja el kisfiunk csepp ajkait. Komolyan, én nem tudok akkorát! Az egész gyerek beleremeg. Nekem meg e hangok hallatán büszkeségtől dagad anyai keblem, hogy kisfiam jóllakott, illetve ennek folyományaként megnyugszom, hogy ezt (az egyet legalább) biztosan jól csinálom ebben a gyerek(fel)nevelés dologban.
No comments:
Post a Comment