Cimbizés a BKV-n

Elmentünk a Fiatalúrral személyi igazolványt csináltatni. Neki. Mert a nagyfiúknak már az is jár. Na, meg azért is, mert ha komolyan gondoljuk Édesapjával, hogy nyáron lemegyünk Horvátországba, akkor nem árt, ha van neki. Már csak az országhatár átlépése szempontjából sem.

Hogyan jutottunk el az okmányirodáig? Természetesen BKV-val. Hiszen ezt is ki kell próbálni! Gondoltam én előtte, hogy nem bonyolult babakocsival tömegközlekedni, meg azt is, hogy egyben nem annyira egyszerű, és biztos lesznek, akik majd segítenek fel- és leemelni. Nem mindig vannak. Egyszer egy rozoga, ősöreg bácsi addig várt, amíg biztonságosan le nem emeltem a buszról és földet nem ért a babakocsi, ott állt, hátha szükségem van segítségre. Ezen őszintén meghatódtam! Egy modern alacsonypadlós buszra még (és már!) simán felemelem egyedül a babakocsit, de a régi típusú, klasszikus buszokra már nem (és nem is fogom!). Előfordult, hogy kettő buszt engedtem el, mire jött egy alacsonypadlós (értsd: 25 percet vártunk a megállóban a büdös, poros, zajos Moszkva téren). 

Na de nem erről akartam mesélni. Hanem arról, hogy azóta többször is buszoztunk és nem nagyon volt olyan járat, amin ne találkoztunk volna másik babakocsis kismamával. A kedvencem az a lány volt, aki kisfiának batár nagy és szemmel láthatóan dögnehéz babakocsiját nem kis erőfeszítéssel arrébb küzdötte, hogy beférjünk mi is melléjük, miközben próbált még kapaszkodni is a kanyargós úton. Kölcsönösen meggusztáltuk egymás csemetéjét, elhangzottak a kedvesen érdeklődő "mennyi idős?", "alszik éjjel" és társai kérdések, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy beszélgetünk, mit beszélgetünk, csacsogunk BKV-zó kismama társammal, akinek a nevét sem tudom! A babakocsijukon milliónyi játék, cumi, rágni való cuccok és mütyűrök fityegtek. A csemete viszont egyetlen dologgal akart játszani: az anyja napszemüvegével, néha azzal fenyegetve anyját, hogy nemes egyszerűséggel kihajítja a napszemüveget a babakocsiból. Meghitt duónkat (négyesünket) megszakította a harmadik kismama, aki kislányával és szerencsére egy kicsi babakocsival szállt fel mellénk. Innentől a busz középső részén nem szándékos akadályt képezve, hárman folytattunk a csevejt. Szinte sajnáltam, hogy három megálló után le kellett szállnunk...

BKV-s képem nincs, helyette kertésznadrágosom van: