Tuesday, October 27, 2015

Szabadon szülni

Ez volt a címe annak a beszélgetésnek, amin még június elején vettünk részt. Miért a többesszám? Mert Fiatalúr is jött velem. Neki ugyan sok beleszólása nem volt abba, hogy jön-e velem vagy sem, jött és kész. Amíg anyánál van a kaja, addig ez gyanítom így lesz!

Kezdő anyai énem majdnem megkérdezte a szervezőt, hogy gond-e ha hozom a gyerkőcöt... Ha nem lett volna elég, hogy a beszélgetésre a XIII. kerületi Gyermek- és Ifjúsági Házban került sor, akkor az, hogy egy Babahordozó Klub (Érted? BABAhordozó Klub!) keretein belül szerveződik a program már felgyújthatta volna a lámpát. Mivel a kérdés nem hangzott el, így szerencsémre megúsztam a "most komolyan" pillantásokat. Ráadásul egyszer már voltam ebben a baba-mama klubban. Akkor is és most is szinte mindenki gyerkőccel jött. Volt akinek még a pocakban volt a gyerkőc (mint legutóbb nekem is). 

Miről szólt a beszélgetés? A császármetszés utáni természetes szülésről. Direkt használom a beszélgetés szót, mert nem előadás volt, hanem egy néha könnyed hangulatú, néha kicsit paprikásabb hangvételű beszélgetés egy szülész-nőgyógyász doktornővel. Ültünk a földön, a többségnek jutott babzsákpuff, aki nagyobb gyerkőccel jött, azok néha mászkáltak a gyerekek után, hogy pl. a kék legóautóért közelharcot vívó totyogókat szétválasszák vagy éppen kiszedjék Zsoltika kezét Déneske szájából. Fiatalúr akkor még az oda teszem ott marad időszakát élte, ő az előttem lévő takarón fetrengve vagy a mellkasomon szuszogva vett részt az eseményen. (Hejj, de könnyű is volt akkor a hol a gyerek kérdés. A válasz mindig az volt: ahova tetted.)

Júniusban is és most is úgy gondolom rendben vagyok azzal a ténnyel, hogy nekem is császármetszésem volt. Már szülés közben is, amikor végül úgy döntöttek az orvosok, hogy na akkor irány a műtő, azt gondoltam: innentől biztosan mindketten jól leszünk. Szerencsére nem úgy éltem meg ezt az egészet, hogy tőlem elvettek valamit, nem éreztem indokolatlannak a beavatkozást. Valószínűleg azért mert engem a legvégéig hagytak próbálkozni. Azóta többször pörgettem végig azt a napot magamban és mindig (!!!) arra jutottam, hogy az, hogy én ott helyben prompt elfogadtam a helyzetet, sokat segített az akkori megélésben és a későbbi feldolgozásban. Ha ez van, ez van, hozzuk ki belőle a maximumot!

Ezzel a háttérrel mentem el a beszélgetésre. Egyrészt jó volt kimozdulni itthonról, másrészt érdekelt a téma, harmadrészt kíváncsi voltam a meghívott doktornő véleményére a császár utáni szülésről (mégiscsak van egy vágás odabenn, jó tudni, mit kell tudni róla). Hát, arra viszont nem voltam felkészülve, amit a többi lánytól a "hogyan élték meg mások" témakörön belül volt szerencsém hallani. Nem részletezem, de az mindenesetre sokkoló, hogy kb. 8 császáros kismama közül rajtam kívül egy lánynak jelentett a császáros szülés "nem rossz" élményt. Őszintén megdöbbentem a történeteken...


Összességében örülök, hogy elmentünk és megtudtam amit szerettem volna. Bár sokat nem szóltam hozzá a témához, bennem még jobban megerősítette azt, amit addig is gondoltam: az én szülésem így volt jó, ahogy történt! Persze én is szerettem volna a "normális" módon megszülni a fiam, de szerintem a lényeg az, hogy végeredményben Fiatalúr egészséges, én szintén. Kell ennél több? Csinálnám másképp, ha megtehetném? Nem! Van egy vágás a hasamon. Na és? Az a mi csíkunk Gedével, csak a kettőnké, 7 hónappal ezelőtt ott bújt ki és ennek én nagyon, de nagyon örülök!