Cimbizés a BKV-n

Elmentünk a Fiatalúrral személyi igazolványt csináltatni. Neki. Mert a nagyfiúknak már az is jár. Na, meg azért is, mert ha komolyan gondoljuk Édesapjával, hogy nyáron lemegyünk Horvátországba, akkor nem árt, ha van neki. Már csak az országhatár átlépése szempontjából sem.

Hogyan jutottunk el az okmányirodáig? Természetesen BKV-val. Hiszen ezt is ki kell próbálni! Gondoltam én előtte, hogy nem bonyolult babakocsival tömegközlekedni, meg azt is, hogy egyben nem annyira egyszerű, és biztos lesznek, akik majd segítenek fel- és leemelni. Nem mindig vannak. Egyszer egy rozoga, ősöreg bácsi addig várt, amíg biztonságosan le nem emeltem a buszról és földet nem ért a babakocsi, ott állt, hátha szükségem van segítségre. Ezen őszintén meghatódtam! Egy modern alacsonypadlós buszra még (és már!) simán felemelem egyedül a babakocsit, de a régi típusú, klasszikus buszokra már nem (és nem is fogom!). Előfordult, hogy kettő buszt engedtem el, mire jött egy alacsonypadlós (értsd: 25 percet vártunk a megállóban a büdös, poros, zajos Moszkva téren). 

Na de nem erről akartam mesélni. Hanem arról, hogy azóta többször is buszoztunk és nem nagyon volt olyan járat, amin ne találkoztunk volna másik babakocsis kismamával. A kedvencem az a lány volt, aki kisfiának batár nagy és szemmel láthatóan dögnehéz babakocsiját nem kis erőfeszítéssel arrébb küzdötte, hogy beférjünk mi is melléjük, miközben próbált még kapaszkodni is a kanyargós úton. Kölcsönösen meggusztáltuk egymás csemetéjét, elhangzottak a kedvesen érdeklődő "mennyi idős?", "alszik éjjel" és társai kérdések, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy beszélgetünk, mit beszélgetünk, csacsogunk BKV-zó kismama társammal, akinek a nevét sem tudom! A babakocsijukon milliónyi játék, cumi, rágni való cuccok és mütyűrök fityegtek. A csemete viszont egyetlen dologgal akart játszani: az anyja napszemüvegével, néha azzal fenyegetve anyját, hogy nemes egyszerűséggel kihajítja a napszemüveget a babakocsiból. Meghitt duónkat (négyesünket) megszakította a harmadik kismama, aki kislányával és szerencsére egy kicsi babakocsival szállt fel mellénk. Innentől a busz középső részén nem szándékos akadályt képezve, hárman folytattunk a csevejt. Szinte sajnáltam, hogy három megálló után le kellett szállnunk...

BKV-s képem nincs, helyette kertésznadrágosom van:

Levél Apának

Marci nemrég három napra elutazott, hétfőn reggel ment, szerda éjjel jött haza. Hétfőn részletes jelentést írtam neki arról mit evett, ivott, csinált és hogyan érezte magát kicsi fiunk aznap. Kedden viszont Gede szeretett volna neki levelet írni. Ezért megelőzendő, hogy a Fiatalúr "kivegye kezemből" a laptopot és összenyálazza gépelés közben, inkább én gépeltem be a levelet, amit apukájának írt.

Fiunk engedélyével az alábbiakban közzé is teszem:

Drága Apa!

Először is nagyon hiányzol! Tudom, hogy már csak egyet kell fürdenem és itthon leszel. Mivel még nap közben is többet alszom és nem csak éjszaka, ezért fürdésekben számoljuk anyával, hogy mikor jössz haza. Most gyorsan alszom egyet, akkor gyorsabban telik el az éjszaka és utána már csak a holnapot kell kibírni és látlak.

Ma nagyon érdekes napunk volt anyával: barátnő és babanézőben jártunk, Zsófival és Bálinttal találkoztunk. Bálint nagyon érdeklődő volt, mindenképpen nekem akarta adni az egyik faragott és festett fa kacsáját, nem értette, hogy én még azt nem tudom megfogni. A kacsa végül egy háromemeletes parkolóház fölső parkolószintjére került. Később uzsonna közben anyának is és nekem is akart az almájából adni, hiába mondta neki anya, hogy én még csak tejcit eszem.

Délutáni szobai szundikálás ellen kicsit tiltakoztam, mert inkább sétálni mentem volna. Kicsi nyüszögés és nyekergés után végre anya is megértette és elmentünk sétálni négyesben. Jót aludtam, arra sem ébredtem fel, hogy anya a séta végén bepakolt a kocsiba és hazajött velem. Sőt, arra sem amikor felhozott a lakásba és kirakott még az erkélyajtóba. 3,5 órát aludtam. Anya örült neki, szerinte nagyon fáradt voltam és kellett már ez a kis pihenés nekem. Hát nem is tudom, de jót aludtam az biztos.

Délután két pelusba sem tettem kakit, anya kicsit aggódott emiatt, ezért estére összeszedtem minden erőmet és telepakoltam neki a pelust kakival. Örült neki, majd holnap is telepakolom a pelust, ha ilyen könnyű ilyesmivel boldoggá tenni, rajtam ne múljon!

Este még beszélgettem kicsit anyával. Éreztem, hogy erre vágyik, ezért adtam neki kicsit a cuki énemből, hagy örüljön. Sőt még fürdés közben is mosolyogtam neki. Ma jót pancsoltunk!

Siess haza Apa, várlak nagyon! Szerintem anya is vár, mert folyton erről beszél.

Szeretlek!

Csókol fiad,

Gede

(Pillanatkép arról, hogyan kell gyorsan aludni.)

No Milk

Mivel kicsi fiunk egy hónapos korára jobban kirügyezett mint egy pubertáskora virágát élő kiskamasz, ezért a gyerekorvos tanácsára anyja megvált minden tejterméktől. A másik ok, ami a tej ellen szólt, hogy a pöttyök mellett néha fájt a csepp gyermek pocakja is. Szerencsére a gyerekorvos nem akarta kapásból teletömni a gyereket gyógyszerekkel, hanem javasolta, próbáljam ki a tejmentes létet. Ha mégsem jön be, akkor majd jöhetnek a cseppek és bogyók.

Így április vége óta nincs tejes eszem-iszom. A tej elhagyásával önmagában nem is lenne baj, de ez a tilalom minden, ismétlem minden tejtermékre kiterjed. Vagyis se túró (ugrott a túrógombóc, a túrós tészta és persze a túró rudi is), se tejföl (lásd az előző zárójelet), se sajt (búcsú az esti alma-sajtozásoktól) és nincs vajjal készült süti, torta, péksüti. Még kecskesajtot sem ehetek. Sőt, mivel valami rejtélyes okból a napi sétáink alatt a babakocsi hetente legalább négyszer a közeli fagyizó felé kanyarodik (Hát persze, hogy teljesen magától, az én ráhatásom erre zéró! A babakocsi megy elöl, én csak utána sétálok, nem?), ezért ott is csak a gyümölcsfagyik jöhetnek szóba. 

(Az utca túloldalán ott a fagyizó.)

Már másfél hónapja tart a tejmentes életmód, és az első két napi sokk után egyelőre egész jól bírom. Ha Balin kibírtam 5 hónapig túrógombóc nélkül, akkor most is menni fog! Csak nagyobb önfegyelmet igényel! 

Szerencsére már egy hét után látható eredményünk volt: Fiatalúr jól reagált, azóta jelentősen kevesebbszer sír a pocakja miatt és a pöttyei is teljesen eltűntek. Így sokkal könnyebb tartani a tejmentességet, mert tudom és látom: megéri!

Találtam az RC-ben egy remek boltot, No Milk névre keresztelték, és nevéhez hűen - főleg - tejmentes termékek kaphatóak benne. Na meg bio és paleo cuccok és számos egyéb úri huncutság. Első terepszemlém alatt egyből kóstoltam mindenféle tejeket: rizstejet, mandulatejet, kesutejet. Egy üveg kesutej el is kísért egészen hazáig, (koffeinmentes) cappuccinohoz az a legjobb!

Ilyen cuki fél literes üvegekben hordom haza a kesutejet.

A bolt logója elég beszédes! Kiemelem jobban, hátha valakinek nem tűnt fel a jel... :)

Erről Marcival eszünkbe jutott egy kórházi jelenet, ami a hazaengedésünk napján történt - akkor is és most jót nevettünk rajta. Történt pedig, hogy mindenféle kellemetlenség elkerülése érdekében, amelyeket most nem részletezek, magunkévá tettünk egy darab mellszívó készüléket. Nagyon egyszerű elképzelni, ez amolyan humán fejőgép. Még az adás-vételi tranzakció lebonyolítása előtt kérdezte a kórházi nővér, hogy egyfejes vagy kétfejes készséget szeretnénk? Mi csak pislogtunk egymásra Marcival mint borjú az új kapura (vagy fejőgépre?). Hamar ki lettünk azonban okosítva: hát, az egyfejest egyszerre csak egy mellen lehet használni, a kétfejest meg párhuzamosan ugye kettőn... Mi vizuális típusok vagyunk! Ha addig nem merült fel bennem, hogy (fejős) tehénnek érezzem magam, akkor egy kétfejes mellszívóval már tuti... (Egyfejest vettünk.)

Róbert Gida

A Róbert Kórháznak van babás oldala, alias Róbert Gida. Még a kórházban történt, hogy Erika szülésznőnek felcsillant a szeme, amikor említettük neki, hogy van egy blogunk. Egyből kapott az alkalmon és mielőtt hazajöttünk, láss csodát, hogy hogy nem, mi is regisztrálódtunk a Róbert Gida oldalán.

Így röpke 8 hét után gondoltam most már megnézem, mit tud ez az oldal, mire jó. Egyszer csak a főoldalon következő kép került a szemem elé:

Csibész

Ezer cím jutott eszembe ehhez a poszthoz, de végül ezt a címet választottam. Miért? Mert úgy tűnik csibészségért a képen szereplő úriemberek közül egyiknek sem kell a szomszédba mennie.

A mi Mini-Mösziőnk már a pocakban is nagy csibész volt! Először is, hogy elrejtette előlünk férfiúi bájait, vagy mert az ultrahang közben eltakarta az arcocskáját, de Nega doktornő elől is elforgott, nem akarta, hogy az ultrahanggal bekukucskáljon hozzá. Pocakon kívül azonban még nagyobb csibész! Egyik este, fürdetés után apukája adná rá az éjjeli pelenkát, mikor is a Fiatalúr egy hangos, emberes szellentést enged el, éppen apukája orra alá... (Szerencsére csak hang jött, anyag nem!) Ám ha ez nem lenne elég, akkor ezek után még kaján vigyorra ki is nevette édesapját.

UI: Egyébként a dédit is Albertnek hívják, de ő egy másik Albert.

A kisinas

Mára már igencsak kikopott a "divatból" az a régi szokás, hogy a fiúk apáik mesterségét folytatják. Mindenki unalomig tanulta és ismételte a suliban, hogy a fiatal fiúkat már korán, gyerekkortól bevonták a munkafolyamatokba, apróbb feladatokat bíztak rájuk, stb, stb... 

A mi fiunk erről még semmit nem tud, viszont már ő is beállt apukája mellé tanulni. Önként és dalolva, vagy az ő esetében inkább kevésbé önként és gagyogva. 

Nálunk így dolgoznak, programoznak együtt a fiúk. Mert nem lehet elég korán kezdeni!

Egy nehéz nap éjszakája

Fáradt vagyok. Aludni kellene! De nem tudok. Túl sok minden történt ma, amit fel kell dolgozni ahhoz, hogy most aludni tudjak. Pedig ki tudja mikor fogok legközelebb 8 órát aludni egyhuzamban. Nem érzem a lábaim. Milyen selymes bőre volt! De jó, hogy odahozták egy puszira. Vajon most mit csinálhat? Valószínűleg alszik a csecsemős szobában. Mennyi az idő? 8 óra. Hát, végül császár lett. Nem baj, jól vagyunk mindketten, az a lényeg.

Aludni kellene, fáradt vagyok. Érzem is és tudom is. Valószínűleg pörget az adrenalin. Még mindig nem érzem a lábaim. Hallgassunk egy kis zenét, az talán segít elaludni. Hol a telefonom? Benne a fülhallgató? Marci itt hagyta mellettem a kis asztalon. Megvan! Hóóó, sms jött: barátok írtak. De aranyosak, jól esik, hogy üzentek. Mennyi az idő? Mindjárt 10 óra. Marci vajon mit csinál? Küldök neki egy sms-t. Most már tényleg tessék aludni...

Mindjárt éjfél. Mintha kicsit szundítottam volna. Még egy sms. De kedvesek! Marci nem válaszolt, valószínűleg elaludt. Neki is fárasztó volt ez a nap. Meleg van. Éhes is vagyok egy kicsit. A nővér azt mondta, hogy pár szem kekszet ehetek. Egyet eszem. Inni is szabad, ott a szívószál a pohárban. Ha leejtem, cseszhetem, mert nem kelhetek fel... Hosszú nap volt ez. Még mindig nem érzem a lábaim. 

Azt hiszem elszenderedtem kicsit. Mennyi az idő? Negyed 3. A jobb lábam ujjait már tudom mozgatni. A bal? Azt még nem. Jó, hogy reggel ettem azt a kis kakaós csigát, különben most még éhesebb lennék. Már nincs a pocakban Pocak. Külön koszon vagyunk, ahogy a vérvételes néni mondta. 17:26 - emlékszem amikor mondták, onnan tudtam, hogy kint van. Lepisilte Nega doktornőt! Csak utána sírt fel. Mekkora hangja volt. Hallgatok még egy kis zenét, az az előbb is segített... 

Még egy kicsit aludj! Reggel 6-kor jön a nővér. Fel kell majd kelni és eljutni a fürdőszobáig. Meglátjuk. A hasam még nem fáj. Pedig mondta a nővér, hogy ahogy múlik a fájdalomcsillapító hatása, úgy fogom egyre jobban érezni. Viszont a lábaimat már tudom mozgatni! Hol a víz? Vajon mikor hozzák ide Pocakot (aki már nem Pocak)? Remélem minél előbb! Vajon Marci mikor jön be hozzánk? De jó lesz, amikor már ő is itt lesz. Család lettünk!