Thursday, March 26, 2015

Kiragadott mondatok...

... az elmúlt 1 hónapból, mely időtartam hogy, hogy nem, pont lefedi a terhesség utolsó 1 hónapját. Ezt a véletlent! :) Lássuk:

Február 24. 

A 36. heti vizsgálatok időpontja. A vérvételes hölgynél hoztam a formám: egyszerre folyt a könnyem a parától, hogy megint vérvétel - bár tudtam, hogy a hölgy meg fog nevettetni (eddig mindig sikerült neki) - és a nevetéstől, mert meg is tette.
Mivel kicsit elcsúsztunk időben a vérvételen, késve érkeztem CTG-re, nem volt időm előtte reggelizni. Mint kiderült ez így jól is volt, mert legalább a CTG alatt tudtam elfalatozni a reggelim, amivel kicsi Pocakot mozgásra bírtam. Ergo volt értelme a vizsgálatra menni, produkáltunk ficánkolós és nyugodt eredményt is. 
Majd következett a randi Nega doktornővel. Ő mondta, hogy "Na, nem is olyan kicsi ez a baba, és milyen formás!" Ennyi kellett érlelődő anyai szívemnek és már ismét folytak a könnyeim... 

Március 1.

Volt egy egyezségünk Pocakkal: ő bent marad márciusig, én pedig szólok neki, amikor már március van. Hisz' nem várhatom el egy pocaklakótól, hogy ilyesmire is figyeljen bokros teendői közepette, mint az éppen aktuális dátum. Milyen elfoglaltságai akadnak ennek a kis embernek? Rengeteg, pl. növekedés, anya hasának rugdosása és a jobb oldali bordáinak leellenőrzése, vajon megvannak-e még, este 8 és 10 között rohangálás, bulizás, dorbézolás. Ahogy ígértem neki, március 1-jén szóltam is, hogy "Mától március van, most már akkor jössz elő, amikor csak szeretnél." Hogy ezt az amikor csak szeretnél dolgot milyen komolyan vette, akkor még nem sejtettük. 

Március 10.

Éppen várakoztam Nega doktornőre, hogy aláírja a CTG papíromat, amikor meglátott a kedves vérvételes hölgy, odajött hozzám és ezt kérdezte: "Kis mosolygós, mikor lesztek külön koszton?" :)

Március 11.

A 38. heti ultrahang időpontja. Hajnali 8 órára várt minket a szonográfus, kellett küzdenem, hogy ne aludjak el se reggel, se a buszon a kórház felé. De nem én voltam az egyetlen, aki aznap reggel inkább aludt volna: Pocak végigaludta az utat és a vizsgálatot is. (Szerencse, hogy aznap reggel nem kellett CTG-re menni, szerintem nem lett volna az a forró csoki, alma és keksz mennyiség és kombináció, amivel mozgásra bírtam volna.)
Meg is jegyezte a szonográfus "Milyen aranyosan alszik ez a csöppség."

Március 17.

Erre a napra voltunk kiírva a balinéz orvos szerint. Nagy hallgatás Pocak részéről.

Március 19. 

Erre a napra voltunk kiírva a magyar orvosok szerint. Még nagyobb hallgatás Pocak részéről.

Március 25.

A héten minden reggel randiztunk a CTG szobában a szülésznőkkel. Lassan úgy ismernek minket mint a rossz pénzt! Vajon mit jelent az, amikor Franciska szülésznő nevetve és kedvesen azt mondja: "Déjá vu-m van, hogy minden nap látom!". 
Pocak mostanában rájött, hogy a CTG hangja, amint az ő szívverését hallgatjuk, kifejezetten nyugtató, sőt álmosító (ezt Marcival mindketten tapasztaltuk), ezért jókat durmol a vizsgálatok alatt. (Vagy csak simán apja fia: reggel alszik.) Én meg küzdhetek, hogy a forró csoki, csoki, keksz, alma kombóval, pocak-simivel és kérleléssel valahogy felkeltsem és valami minimális, de legalább a vizsgálat sikeréhez elégséges mozgásra rávegyem. Na de jött Franciska és jól megmozgatta a hasam, kis Pocak persze egyből felébredt! Azóta csak annyit mondok Pocaknak "Tessék mozogni, mert jön Franciska és megringatja az odúdat!". Néha hat...


Egy másik szülésznő, Erika, amikor meglátott minket, felkiáltott: "Ti még egyben vagytok? Már mindenki, aki mostanára volt kiírva megszült!" De mindezt kedvesen és nevetve! :)

Az ultrahang alatt köldökzsinórt kerestünk, de helyette egy lábfejet találtunk, gyorsan meg is számoltuk rajta az öt lábujjat. Ez Marci feladata volt, mert én nem láttam rá a monitorra. De még képet is kaptunk róla! :)

Március 26.

Reggel csengetés a szülőszobánál, Erika szülésznő előjön és kérdi: "Hát a táskát hol hagytátok?" Még csak CTG-re jöttünk és nem szülni... Ez az utolsó csak CTG-s alkalom, legközelebb már szülés miatt csengetünk...

Monday, March 16, 2015

Túrógombóc

Balin elvétve találkoztunk a dobozos tejen kívül más tejtermékkel. Nem mondom, hogy lehetetlen volt sajtot, tejfölt vagy tejszínt venni, de korántsem volt olyan népszerű és könnyen elérhető, mint itthon. Az ízéről, no meg az áráról nem is beszélve...

Ebből szinte egyenesen következik, hogy a mindig éhes kismama mit kívánt enni nagyjából a Balira kiérkezés utáni második héttől? Hát persze, hogy túrógombócot! Mi mást!? Mert ahhoz csak a túró, a búzadara és a prézli nem volt elérhető. A végén már kiegyeztem volna egy túróstésztával is, ha kapható lett volna túró... 

Időről-időre felkerültek olyan finomságok is a kívánságlistára mint töltött káposzta, bableves és spenót. Szintén az elérhetetlen alkotóelemekkel rendelkező ételek halmazába tartozó fogások. Ezek periodikusan jelentkeztek, majd kikoptak a kívánságlistáról, de a túrógombóc bumeráng jelenségnek bizonyult, elég sokszor visszatért.

A nem titkolt tervem az volt, hogy amint itthon leszünk degeszre eszem magam anyukám féle túrógombóccal - ez is volt a szülinapi kívánságom. Az, hogy végül erre csak a múlt héten került sor, már rajtam múlott. Az éhség és az egész-tál-gombócot-örökítsük-meg párharcát az éhség nyerte (mily' meglepő?), így csak az utolsó egyharmad gombóc mennyiséget sikerült rábírnom, hogy modellt álljon.



Ha már túró, akkor a túrógombócok lefolytásaképpen két nappal később csináltam túróstésztát is. Csak az íze kedvéért...



Saturday, March 14, 2015

Kacatok II.

Az előző bejegyzés kiegészítéseként...

Azért lehetett irtó cuki kacatokat látni a bababoltban - egy-kettő velünk is jött. Például egy pár apró kesztyű. Funkcióját tekintve arra jó a kesztyű, hogy ne karmolássza magát össze akkor, amikor anyukája nem meri levágni a körmeit. De méretben... Pont akkora, hogy nekem egy ujjam éppen belefér és vígan tudok vele - szó szerint - kesztyűbábozni. 



Ha már fiú a pocaklakónk, akkor fiús rugdalózó kell neki. Ilyen az apukája választotta tengeralattjárós rugdalózó:


Az anyukája repülőset választott:


Marci kedvencei a sapkák, azok sem óriásiak.


És már szárad az első kupac gyerekruha... :)


Azóta az első kupac gyerekruhát kivasaltam és méret valamint funkció szerint állnak glédában a szekrényben.


Monday, March 9, 2015

Kacatok

Eddig is tudtuk, hogy az esküvő nagy business, de most rájöttünk, hogy annál csak egy nagyobb van: a baba-business. Hisz’ az eladók ártatlan bociszemekkel tudják mondani, hogy ez a legbiztonságosabb, legbióbb és természetesen legökobb termék, és te, leendő szülő, akinek fogalma sincs mi a különbség X és Y egyébként tökegyforma cumi, babakocsi, krém, kisbigyó és nagyizé között (kivéve az a pár (tíz)ezer Forint) persze a legjobbat akarod születendő gyermekednek. Ami így is van! Csak nem mindegy, hogy hasznos vagy totál értelmetlen az, amit vettél és persze az sem, hogy a móka végén mekkora összeget húznak le a bankkártyádról!

Ennek a baba-business dolognak eddig csak a perifériáján mozogtam, így amikor babavilág-szüzen először beléptem egy babacucc áruházba, őszinte kétségbeesés fogott el. Szó szerint ennyi felesleges... – khm, az sz betűvel kezdődő szó helyett mondjuk azt, hogy izét és bigyót, és akkor nem bántok meg senkit – nem láttam még egy helyen...

Mivel Pocakot előbb-utóbb valamibe öltöztetni kell és valahova le is kell fektetni (bár a finnek doboz megoldása sem rossz!), végül mi is elmentünk shoppingolni, vagy ahogy Marci mondta: Pocak-kacat beszerzésre indultunk. Nem kapkodtuk el azért a dolgot!

A folyamat – legalábbis nálunk – három fő lépésből állt:
1. Információgyűjtés  azaz babakelengye listát kértem a védőnőtől, fórumokon véleményeket és termékösszehasonlításokat bújtam, megkérdeztem egy-két kisgyermekes ismerőst, stb.
2. Piacfelderítés  vagyis elmentem 4 bababoltba plusz az Ikeába körbenézni, hogy az infógyűjtés fázisában kiszemelt termékek élőben milyenek, illetve melyik bolt mit kínál. Aki még nem próbálta ezt az alsóhangon 6-7 órás tortúrát, ajánlom, vigyen magával háromnapi hidegélelmet vagy lembast és sok csokit, mert elég húzós.
3. Árubeszerzés  a tettek mezejére lépés! Marcival együtt elmentünk az általam alapos mérlegelés után kiválasztott legszimpatikusabb boltba és mintegy 2 és fél óra alatt a cuccok 90%-át beszereztük. 

Szerintem nagyon ügyesek voltunk! A kivitelezés lépése volt a legjobb, annak is főleg a legvége, amikor végre hazaértünk a zsákmánnyal! 

A nagy bevásárlás estéjére vendégeket vártunk. A fiúk lelkesek voltak és egyből nekiálltak legózni! A végeredmény pedig egy összerakott kiságy és egy pelenkázó szekrény lett.



Azért mi lányok is segítettünk kicsit: a polcot mi raktuk be a szekrénybe!



Köszönjük Kati és Gábor! :)

Wednesday, February 18, 2015

A szappanhab mindent elbír

Tegyük hozzá: szerencsére!

Már nem emlékszem hogyan indult, de egyszer csak azt vettem észre, hogy az esti fürdés közben már többedik alkalommal szappanoztam be egyre növekedő pocakomat és rajzoltam Pocaknak valamit. Aztán lassan az esti Pocak-art szokássá vált és ma már csak akkor hagyjuk ki, ha nagyon fáradt vagyok. Szintén minden este megkérdezem Pocakot, segít-e a rajzfelület előkészítésében. Néha szokott (értsd: éppen mozog, miközben anyja lelkesen készíti elő a szappanhab rajztáblát).

Miket rajzoltam eddig? A teljesség igénye nélkül: zsiráfot, oroszlánt nagy sörénnyel, kövér pingvint, teknőst (oldalról és felülről is), mantát (egyedül és rajban), cicafejet és hosszú farkú cirmos cicát, koala macit eukaliptusz ággal, macit, zebrát, elefántot nagy fülekkel, autót, búvárt (külön kiemelve és lerajzolva, milyen felszerelésben merül Apa és milyenben szokott volt Anya), gyümölcsöket, amiket éppen aznap este ettünk, egeret, mosolygó napocskát, delfint, sünmalacot (aki nem kapott almát, ezért őt másnap újra kellett rajzolnom almával együtt), cinegét szigorúan cipőben (mert a Cinege cipője c. verset sűrűn elmondom Pocaknak), kengurut erszényében a kicsinyével. Síelő macit síléccel és sapkában – ezt a képet Évi küldte neki, de hát kis Pocak nem látja, ezért lerajzoltam, hogy tudja mit kapott. 
Természetesen minden rajz (egy-két kivétellel) úgy fejeződik be, hogy „és mosolyog”. Mert ez fontos!

Aznap, amikor Anyukám megérkezett Balira, Pocak repülőgépet kapott. De miközben készült a rajztábla, arra gondoltam, hogy egy repülőgép nem is olyan vicces, rajzolhatnék inkább madarat, az is repül alapon, vagy szúnyogot... Fújj, szúnyogot nem rajzolunk, az nem aranyos! – háborodtam fel gondolataim ilyen elkalandozásán. Majd este Marci kérdezte, hogy:
- Ma milyen rajzot kapott Pocak?
- Repülőt.
- Miért nem madarat? Az is repül.
- Gondoltam arra is, de...
- Vagy szúnyogot?

A költözésről folyamatábrát kapott: a ruhák és egyéb cuccok zsákokba és dobozokba kerültek, majd a zsákok és dobozok a Nagyi kocsijába. Ezután elmeséltem neki, szintén rajzon keresztül, milyen az új lakás alaprajza és melyik helyiség lesz az ő szobája. Karácsonykor karácsonyfát, a születésnapomon szülinapi csokitortát rajzoltam gyertyákkal, a Superball napján pedig egy amerikai foci labdát és egy játékost paddingben. Tudnia kell, mi zajlik a világban körülötte! 

Azt is be kell vallanom, hogy két állat anatómiájából csúnyán megbuktam. Melyik kettő? A cicafej és a pingvin. A cica miatt szégyellem is magam. Jogos a kérdés, hogy hogyan lehet ezeket elrontani? Simán! A cica nem kapott bajuszt... másnap újrarajzoltam hosssssszú bajszokkal. A pingvint a csőrével kezdtem, majd a legvégén kapott mosolygós szájat is „és mosolyog” felkiáltással.

Próbáltam reprodukálni a rajzolat valami olyan formában, hogy a blogon is közzétehetőek legyenek. De lerajzolva már nem olyanok... Mindenkinek jobb, hogy szappanhab rajztáblára készültek! Summa-summarum, én jól szórakozom, Marci is és reméljük Pocak is.

Viszont készültek rólunk fényképek, inkább azokból töltök fel kettőt. - Köszönjük Orsi! :)






Monday, January 12, 2015

Mi van a parton?

Hűűű, hát ott sok minden jó dolog található a sárga puha homok és a simogató tenger mellett.
A sanuri partot néhányan simán Sanur Beachnek hívják, bár tényleg ez az összefoglaló neve, az egyes partszakaszok saját névvel is bírnak pl. Mertasari Beach, Sindu Beach, Semawang Beach. Van azonban egy sokkal előkelőbb neve is a partnak: Sunrise Beach. Mennyivel szebben hangzik! Ha ránézünk a térképre, a névválasztás nem meglepő, hiszen kelet felé néz...

Miket lehet csinálni? Hagyjuk most a turistabutító aktivitikat: banánozást, waterwalk-ot, stb, stb... Nem ezekre gondoltam! Ezeknél sokkal jobb programok is találhatók. Milyenek?

Gusztustalanul jó fényképek készítése, pl. a parton szépen sorban álló jukungokról, a háttérben pálmafákkal vagy az éppen áldozatot elhelyező balinéz hölgyekről... Persze nem az én képeimből kell kiindulni, mert én csak egy kicsi kompakttal varázsolok. Ez csak ízelítő...



Sima strandolás, vagy akinek olyan munkája van, hogy csak egy laptop kell hozzá, az akár a parton is dolgozhat egy ananász vagy mangó juice társaságában, pl. egy ilyen padon.


Séta, vacsora, kávézás a parti sétányon. Anyukámmal többször is nekivágtunk a parti sétánynak, néha északról délre, máskor pont ellenkező irányba mentünk. Egyszer a part legdélibb pontjáról felsétáltunk az északi végéig, ami kb. 6 km. Én már mentem volna korábban is sétálni, de Marci kérésére, hogy egyedül, pocakosan, ráadásul a nagy melegben inkább ne induljak útnak, végül maradtam itthon. Az egyik első sétánk alkalmával anyukámmal találtunk egy nagyon kellemes kis kávézót, ahol szinte mindig van koffeinmentes kávé. Az asztalok és a kényelmes székek egy nagy fa árnyékában állnak, a szélső asztalokat csak a napágyak és kb 3 méter homok választja el a víztől. Ha szeretnénk, akkor a kávézóhoz tartozó napágyakból is lehet élvezni a pihenést.



Sőt, lehet andalogni a parton kézenfogva a legkedvesebb férjünkkel!

Vadászat. Nem kihívás finom, frissen fogott halakból készült fogásokat találni az ezer kicsi, hangulatos warung vagy a puccos szállodák éttermeiben. Mi a warungokat ajánljuk!




Fakultatív játéklehetőség a sétányon folyamatosan előkerülő és leszólító hölgyek kikerülése, akik „massage?”, „come to market”, „wanna see my shop?” vagy „just looking” (néha rövidebben „lookin’-lookin’ ”) ajánlatokkal állnak elő. Ha mégis bemegyünk a bazárba, akkor szintén fakultatív időtöltés az eladó hölgyekkel történő alkudozás.

És persze Karácsony előtt láthattunk érdekes karácsonyfákat és egy-két télapót is. 



Wednesday, January 7, 2015

Mi van a piacon?

Mert van ám piac! Nem is akármilyenek! Sokszor belefutunk az apróbb falvakban az út szélén felállított kisebbekbe, de jártunk a denpasari nagyobb, több emeletes épületben is. Igazából a nagy denpasari piac két épületből áll, a két épületet pedig egy kis patak választja el egymástól. Egy tény mindenképpen közös az összes piacban: bőséges árukínálattal várják a vevőket.

Míg az apró garázsboltokban inkább előre csomagolt árut, kávét, üdítőt, egy-két gyümölcsöt lehet megvásárolni, a friss árut a balinézek is főleg a piacon szerzik be.

De mit lehet kapni? Máris mondom!

Gyümölcsöket: frissen és szárítottan. Közelről most licsit és banánt fényképeztem csak.


Zöldséget, ízelítőül pl. répa, káposzta, hagyma, fokhagyma, jégcsapretek és megannyi más.



Fincsi édességet. Mint például mezei esetleg csokis piskótákat vagy pandanusszal készülteket, töltetlenül vagy helyi citrus vagy eperlekvárral töltve és felcsavarva. Rizsből készült finomságok, puding, lágy piskóta vagy krémes-csúszós változatban. Banánból és még a jó ég tudja miből készült cuccok, de jók!



„Vadat és halat, s mi jó falat / Szem-szájnak ingere„ – Na jó, vadat mégsem, de halat mindenképpen, nyersen és szárítva is. Néha a halaskofa megmozgatja kicsit a legyezőjét, hogy a minimum ötven légy közül talán huszonhármat elhessentsen a halakról. Ennél jobban a csirkéskofa sem foglalkozik a témával. Csirkét is lehet kapni élve, kopasztva egészben vagy részleteiben.


Vannak még szárított izék is, amikről eddig csak az nem derül ki, hogy micsodák, miből vannak és mire jók. Az illatuk pedig csak közepes mértékben - vagy még annyira sem - csábít arra, hogy így ismeretlenül közelebbi kapcsolatba lépjek velük. De szép színesek és sokféle alakzatban láttuk őket, jól mutatnak a fényképeken.


Magok, bogyók (és bigyók), fűszerek...




Fonott vackok: a kisebb és díszesebb dobozok az áldozati tálkák szállítására, a nagyobbak madarak, kakasok vagy szemét tárolására szolgálnak. Ezek itt a kép alsó részén a kakas-tárolók.


Ruhákhoz anyagokat és csipkéket nagy mennyiségben. Ezek a szép csipkés felső - szarong alsó kombók a megfelelő és egyben kötelező viselete a balinéz hindu hölgyeknek, ünnepkor és amikor vallási szertartásra mennek (lényegében a kettő egymástól elválaszthatatlan, egyszerre zajlik).



Kész áldozati tálkákat és a hozzájuk való alapanyagot: banánlevelet és virágokat.



És találkozhatunk még az isteneknek kitett áldozatból falatozó éhes, girhes kismacskával is.