De most miért sír?

Kicsi fiunk egy angyal, tündér, édi-bédi, imádjuk minden porcikáját. (Én különösen a füleit és a lábujjait, meg a gomb szemeit, meg minden egyes apró négyzetmilliméterét...) Szóval kicsi fiunk egy angyal, kivéve, amikor nem. Olyankor üvölt mint a dervis, mi meg állunk felette, hogy akkor most mi baja lehet. Olyan is volt, hogy Gábor a szobában sírt, az anyja meg a konyhában... Marci pedig egymás után nyugtatta mindkettőt.

Bár a mintavételi időszak elég rövid, alig két hetes, de nem gondolom, hogy egyedül lennénk ezekkel az élményekkel. Gyermekkel már rendelkező barátoknak a következő rész ismerős lesz, hisz' ők is átélték - nekik jár most a szórakozás.

Szóval az első héten keveset nyikkanó gyerkőcünk a második héten sír. Mit sír, torka szakadtából ordít és vörösödik és semmi nem jó neki. Amikor pár órával később végre apukája mellett elalszik, anyja gyorsan utánaolvas, hogy mi lehet a baja. Jó hír! A talált check list-ek nagy része megegyezik az általunk is józan logikával kigondolt és persze kipróbált elemekkel. Az internet leghasznosabb tanácsa mégis ez volt: mielőtt földhöz vágod a gyereket, inkább próbáld végig (!!!) a következőket:

• Éhes vagy szomjas. - Fél órája ettünk, többet is mint az alig két hetes babának ennie kellene (100-110 ml-t simán beszippant seperc alatt)...
• Tele a pelenka. - Evés előtt cserélte Marci...
• Fázik vagy melege van. - Egyik sem...
• Álmos. - Hm, ez a téma egy külön posztot érdemel majd...

Ezek voltak a triviális lehetőségek, egyik sem nyert. Mi eddig jutottunk. De szerencsére a lista itt még nem ért véget. Mert vannak a kevésbé könnyen meghatározható bajok - legalábbis egy alig két hetes esetében:

• Unatkozik és társaságra vágyik. Vagyis: szórakoztatni kell!
• Magánéletre vágyik. Vagyis: hagyd már békén!
• Túlpörgött. Így jártál...
• Vannak olyan babák, akiknek ki kell sírnia magát. - Köszi... (Mellesleg szerintem ez hülyeség.)
• És ha egyik sem, akkor valami más baja van... - Köszi...

Maradt a felváltva sétálunk vele és pozíciókat váltva próbálkozunk altatni, etetni, szórakoztatni és békén hagyni és néha kezdeni az egészet elölről. Néha már komolyan azt gondoltam, a fiunk szivat minket, mert egyébként nagy csibész őkelme. De ehhez még pici - szerencsére.

Mivel szoktuk szórakoztatni a fiatalurat? Járkálunk vele fel s alá, ringatjuk és énekelünk neki. De nem ám akár mit énekelünk! Mindenkinek saját repertoárja van. (Néhány dal pontos szövege egyelőre youtube-nak és google-nak köszönhető, de fejlődünk!) 
Anya hagyományosabb gyerekdal vonalon nyomul: Aki nem lép egyszerre..., Ég a gyertya, ég..., Könnyű álmot hozzon a szél... és a Lencsi lánykát énekli. De altatáshoz bevet néha egy kis Yesterday-t is. Apa már komolyabb eszközökkel dolgozik: István a király dalok, még több Beatles és természetesen az örök géniusz Illés együttes dalai csendülnek ajkairól. 

Ilyen kis tündér a fiatalúr, amikor alszik. Sírós kép nincs, akkor jobban el vagyunk foglalva valami mással...