Sunday, March 27, 2016

1 éves lett!

Hol van, hová tűnt ez az egy év!? Szó szerint szinte tegnap született! 

Emlékszem, hogy 26-án este ültünk Marcival az asztalnál és arról beszéltünk, hogy az az utolsó esténk, amit kettesben töltünk és az utolsó vacsoránk, amit kettesben költünk el. Aztán 27-én reggel negyed 8-kor beléptünk a kórház ajtaján és a következő beszélgetés zajlott le a recepciós kislánnyal:
- Nega doktornő mondta, hogy reggel 7-kor jelentkezzünk a szülészeten.
- Hmm, nem látom az időpontot befoglalva. Milyen vizsgálatra jött?
- Szülünk...
- Ááááh, miért nem ezzel kezdte!? Tessék itt a kártya, 3 emelet...
Hát így kezdődött...

Emlékszem a hazaútra is, az első itthoni estére (nem fürdettünk és 9-kor már mi is aludtunk). Emlékszem az első pelenkázások, fürdetések izgalmára... Ma már mindez szinte fél kézzel is megy.

Gábor Gede tényleg csak most született, ehhez képest már áll, tologatja a dobozait és megy utánuk, négykézláb utolérhetetlen (és nem csak azért, mert mi vagyunk lassúak). Ha éhes csettint a nyelvével és mondogatja, hogy nyamm-nyamm, vagy valami hasonló, de felismerhető hangot ad ki. Ha nem kér többet, akkor vagy nem-et int a fejével, vagy szimplán eltakarja az arcát. Látszik rajta, amikor olyan csibészségen töri a fejét, amiről tudja, hogy nem szabad, de meg fogja csinálni. Bújik! Sikít örömében, amikor valamelyikünk hazaér. Szorosan megöleli a nyakunkat vagy a maciját. A hinta-palinta első részét (hin-ta) felismerhetően dúdolja. Ha azt kérdezzük: hol a labda?, megkeresi a labdát és odadobja nekünk. Tegnap óta saját (négykéz)lábán megy a fürdőszobába fürödni.



Azt hiszem elkezdődött az a kor, amikor mi már nem öregszünk, csak Fiatalúr lesz egyre nagyobb. Jó, én kiegyezem azzal, hogy a következő 10 évben 34 éves legyek! :) 



Thursday, March 17, 2016

Gratulálok: fiú!

Fiam van, tehát művelődni kell a fiús témában. Na jó, nem kell, de én baromira élvezem! Kislányként is babázás helyett hamarabb ültem be az autóba és nyomkodtam a kuplungot-féket-gázt (ráadásul a jó sorrendben). 

Még a nyáron egyik szombat reggel elsétáltunk Fiatalúrral a közeli pékségbe kifliért. A sétának persze két oka is volt: 1. nem volt otthon kifli Apa reggelijéhez, 2. Apa még aludt és vagy otthon hangoskodunk hajnali fél 9-kor, vagy elmegyünk sétálni. Mivel nyáron 10 előtt és este fél 8 után lehetett csak kimozdulni a lakásból a hőség miatt, oxigén és séta meg anyának is kell, ezért ez utóbbit választottam. A járda mellett három nagyobb gép dolgozott éppen, javították az út hibáit én meg nagy lelkesen mondtam Gedének: "nézd, az ott egy öööö... munkagép". Mert fogalmam nem volt, hogy a nagy sárga, az most buldózer vagy markoló vagy mi a csuda. A dömper és az úthenger alapból megy, de olyanok akkor éppen nem mászkáltak a Törökvész úton. Most még elég a munkagép meghatározás, de gyanítom egy év múlva már pontosan kell tudnom a gép típusát, két év múlva már Fiatalúr fogja nekem elmagyarázni, hogy mi a különbség két teljesen egyforma nagy sárga gép között. 


Lánykoromban játékbaba fronton egy kék lencsibaba és jó pár Barbie szerencsés tulajdonosa lehettem. A többi baba, a klasszikus babázás és hasonlóak totál hidegen hagytak. Amivel még inkább ki lehetett kergetni a világból: az a Barbie-k folyamatos (át)öltöztetése volt. Finoman is rühelltem. Részemről inkább az játszott, hogy öltöztessük fel egy ruhába (természetesen csilli-villi báli ruhába, mi másba?) és játsszuk azt, amihez ez a ruha jó (vagyis csilli-villi bálozósat). Ne arról szóljon a játék, hogy már megint ruhát cserélünk neki. Ezért kicsit aggódtam is, amikor Pocakról a 18. héten kiderült, hogy kislány, mit fogok majd kezdeni vele ruha témában. Pláne ha olyan válogatós lesz mint én voltam. Mire éppen kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy (harminc év késéssel ugyan, de) ezek szerint nem marad ki az életemből egy kislány baba öltöztetése, akkor játszódott le az "oh, I am sorry, but baby is a boy" jelenet. 

Fiatalurat viszont imádom öltöztetni! Élvezem amikor neki keresek autós body-t, kertésznadrágot vagy bármilyen fiús ruhát a boltban. Élvezem kitalálni melyik vagány kis nacit, inget, pulcsit adjam rá ma. Természetesen a zokni színe harmonizál a teljes outfit színösszeállításával. Imádom, amikor a végeredmény egy mini-hapsi. Főleg, ha ő még hozzáteszi a csibész félmosolyát és a '20-as évekbeli szivarozó gengsztereket megszégyenítő lazasággal biggyeszti a cucliját a szája sarkába, mintha csak ő is szivarozna. Ja, a cuclit nem rendeltetésszerűen használja, hanem csak játszik vele, mint az összes többi rágcsálni való játékkal.





Ha már ruha téma, akkor a múltkor olvastam, azt hiszem a Srácnevelde oldalán, a következőt: "Zoknit lehúzni kizárólag azzal a technikával lehet, amivel az (véletlenül) átdobódik a szoba másik sarkába, aztán a kettőből az egyiket örökké el is nyeli valami fekete lyuk." 
A zoknileszedés témakörben eddig ott tartunk, hogy Fiatalúr bárhol és bármikor képes a másodperc töredéke alatt lerántani a lábáról zokniját. A kedvencem, amikor ezt evés közben teszi és egyszer csak megjelenik a zokni az etetőtálcán.
Már előre várom a folytatást! A megfelelő ívelés technikájának elleséséért Gedének sem kell majd a szomszédba mennie! Ez amolyan férfi dolog, akár kicsi az illető, akár nagyobb. Erről nem is mondok többet, a lányok úgyis értik.



Monday, March 14, 2016

Kihívás II.

Ez egy régebbi írás, úgy kb akkor kezdtem el, amikor Fiatalúr 4-5 hónapos volt. (Halkan jegyzem meg, nemsoká 1 éves lesz!) Nemrég fedeztem fel a draftok között, kicsit kiegészítettem az azóta eltelt idő eseményeivel és voilá.

Mivel Fiatalúr még mindig általában napi hat-hét alkalommal in put-ol, nem is kis mennyiséget, ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb out put-nak is jelentkeznie kell. És ez szerencsére így van!

Egy napon valami lehetett a pocakjával, ugyanis háromszor - Ádám úr szava járását idézve, szó szerint - karimáig pakolta a pelenkát. Nem a pelenka tartó- és tűrőképességének csekély volta vagy az életkornak és súlynak nem megfelelő mérete okozta a problémát, hanem a kiáramló anyag mennyisége. Háromszor! A pelenka egyébként jól vizsgázott, mert a háromból csak egyszer engedett ki egy elhanyagolható mennyiséget a fodrokon kívülre. Szerencsére kisfiunk anyja betárazott popsitörlő kendőből is. Ha a raktári készlet kettő bontatlan csomag alá csökken, elindul a "te jó ég" kezdetű pánik és az ennek megfelelő halasztást nem tűrő beszerzés. Így hasonló baleseteknél nem okoz nagy gondot jó alaposan letakarítani a popsit és környékét. És ha valami mégis ott marad (ami természetesen kizárt!), akkor az majd az esti fürdésnél lejön. Hagyni kell egy kis szórakozást Apának is!


Néha pelenkázás közben, amikor kicsi fiunk éppen kooperatív kedvében van és a pelenkázás nagy része nem azzal telik, hogy összeszedjem a pelenkázón felfedezőútra induló gyereket, előfordul, hogy elmélázom. Min? Például azon, hogy ahogy az autóknál is, biztos a pelenkakészítőknél is van külön dizájner stáb, akik csak a kinézettel foglalkoznak, a funkcionalitással nem. Mert a cuki macis-zsiráfos-tigrises minták tuti nem a gyerkőcök kedvéért kerülnek a pelusokra. Felnőttként nekem a "tök mindegy mi van rajta, csak tartson" lenne az elvem, mégis másként adok a gyerekre egy teknősös pelust, mint egy csacsisat. Persze, persze, mindkettőnél eljátsszuk a nagy színjátékot, hogy "uuuh, nézd, csacsis pelus, csacsis pelusa nem mindenkinek van ám!", de akkor is mit tudhat egy csacsi, amit a teknős nem. Fiatalúrnak meg dettó mindegy, neki az egyetlen célja, hogy megkaparintsa és a szájába vegye - mármint a kikészített, tiszta pelenkát és ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor a használtat is...


Jó, de hol ebben a kihívás? Egyrészt ott, hogy az explorer-gyereket összeszedjem és rávegyem: essünk túl a pelenkacserén minél előbb, lehetőleg a pelenkázófelület teljes átrendezése, a krémes és a kendős dobozok földre lökése, a kislámpa megtapogatása, a pelenkázó feletti képek megpiszkálása és anya melleinek megrugdosása nélkül. Másrészt ott, hogy az előző méretű csomagban a cuki állatosok között volt egy elefántos pelenka is (vagyis csomagonként kb 8). Nem ám akármilyen, hanem kék elefántos! Bár kinézetre ő is cuki és ártalmatlan jószág, ő volt a legkomiszabb mind közül: amikor ezt applikáltam fel Gedére, akkor rendszerint, minden előjel nélkül, lepisilte magát! Gyorsaság (mármint anyáé), szobahőmérséklet és kedv (mármint a gyereké) csak annyiban játszott szerepet, hogy a pisi ívben repült-e és tarkóig beterítette a gyereket avagy csak sunyin csordogált. Extra pontok jártak, amikor az ebből eredő átöltözésre indulás előtt került sor és persze siettünk volna vagy a csemete már éhes volt és persze hangosan kiabált. (Gyerekkel még nem rendelkezőknek mondom: éhes gyerek nem kooperatív!) :)


Itt épp egy teknősös pelussal pózol. :)


Friss esemény: a gyermek új szokás felvételével próbálkozik, nevezetesen azzal, hogy szereti ő maga leszedni a saját pelenkáját! Amikor csak esélye adódik, bepróbálkozik. Főleg azonban az esti pancsi előtti vetkőzés a kedvenc alkalma. Ha csak nedvesség került a pelusba, akkor hagyom, de ha darabos az alkotmány, akkor kevésbé vagyok megengedő szülő.