Thursday, March 26, 2015

Kiragadott mondatok...

... az elmúlt 1 hónapból, mely időtartam hogy, hogy nem, pont lefedi a terhesség utolsó 1 hónapját. Ezt a véletlent! :) Lássuk:

Február 24. 

A 36. heti vizsgálatok időpontja. A vérvételes hölgynél hoztam a formám: egyszerre folyt a könnyem a parától, hogy megint vérvétel - bár tudtam, hogy a hölgy meg fog nevettetni (eddig mindig sikerült neki) - és a nevetéstől, mert meg is tette.
Mivel kicsit elcsúsztunk időben a vérvételen, késve érkeztem CTG-re, nem volt időm előtte reggelizni. Mint kiderült ez így jól is volt, mert legalább a CTG alatt tudtam elfalatozni a reggelim, amivel kicsi Pocakot mozgásra bírtam. Ergo volt értelme a vizsgálatra menni, produkáltunk ficánkolós és nyugodt eredményt is. 
Majd következett a randi Nega doktornővel. Ő mondta, hogy "Na, nem is olyan kicsi ez a baba, és milyen formás!" Ennyi kellett érlelődő anyai szívemnek és már ismét folytak a könnyeim... 

Március 1.

Volt egy egyezségünk Pocakkal: ő bent marad márciusig, én pedig szólok neki, amikor már március van. Hisz' nem várhatom el egy pocaklakótól, hogy ilyesmire is figyeljen bokros teendői közepette, mint az éppen aktuális dátum. Milyen elfoglaltságai akadnak ennek a kis embernek? Rengeteg, pl. növekedés, anya hasának rugdosása és a jobb oldali bordáinak leellenőrzése, vajon megvannak-e még, este 8 és 10 között rohangálás, bulizás, dorbézolás. Ahogy ígértem neki, március 1-jén szóltam is, hogy "Mától március van, most már akkor jössz elő, amikor csak szeretnél." Hogy ezt az amikor csak szeretnél dolgot milyen komolyan vette, akkor még nem sejtettük. 

Március 10.

Éppen várakoztam Nega doktornőre, hogy aláírja a CTG papíromat, amikor meglátott a kedves vérvételes hölgy, odajött hozzám és ezt kérdezte: "Kis mosolygós, mikor lesztek külön koszton?" :)

Március 11.

A 38. heti ultrahang időpontja. Hajnali 8 órára várt minket a szonográfus, kellett küzdenem, hogy ne aludjak el se reggel, se a buszon a kórház felé. De nem én voltam az egyetlen, aki aznap reggel inkább aludt volna: Pocak végigaludta az utat és a vizsgálatot is. (Szerencse, hogy aznap reggel nem kellett CTG-re menni, szerintem nem lett volna az a forró csoki, alma és keksz mennyiség és kombináció, amivel mozgásra bírtam volna.)
Meg is jegyezte a szonográfus "Milyen aranyosan alszik ez a csöppség."

Március 17.

Erre a napra voltunk kiírva a balinéz orvos szerint. Nagy hallgatás Pocak részéről.

Március 19. 

Erre a napra voltunk kiírva a magyar orvosok szerint. Még nagyobb hallgatás Pocak részéről.

Március 25.

A héten minden reggel randiztunk a CTG szobában a szülésznőkkel. Lassan úgy ismernek minket mint a rossz pénzt! Vajon mit jelent az, amikor Franciska szülésznő nevetve és kedvesen azt mondja: "Déjá vu-m van, hogy minden nap látom!". 
Pocak mostanában rájött, hogy a CTG hangja, amint az ő szívverését hallgatjuk, kifejezetten nyugtató, sőt álmosító (ezt Marcival mindketten tapasztaltuk), ezért jókat durmol a vizsgálatok alatt. (Vagy csak simán apja fia: reggel alszik.) Én meg küzdhetek, hogy a forró csoki, csoki, keksz, alma kombóval, pocak-simivel és kérleléssel valahogy felkeltsem és valami minimális, de legalább a vizsgálat sikeréhez elégséges mozgásra rávegyem. Na de jött Franciska és jól megmozgatta a hasam, kis Pocak persze egyből felébredt! Azóta csak annyit mondok Pocaknak "Tessék mozogni, mert jön Franciska és megringatja az odúdat!". Néha hat...


Egy másik szülésznő, Erika, amikor meglátott minket, felkiáltott: "Ti még egyben vagytok? Már mindenki, aki mostanára volt kiírva megszült!" De mindezt kedvesen és nevetve! :)

Az ultrahang alatt köldökzsinórt kerestünk, de helyette egy lábfejet találtunk, gyorsan meg is számoltuk rajta az öt lábujjat. Ez Marci feladata volt, mert én nem láttam rá a monitorra. De még képet is kaptunk róla! :)

Március 26.

Reggel csengetés a szülőszobánál, Erika szülésznő előjön és kérdi: "Hát a táskát hol hagytátok?" Még csak CTG-re jöttünk és nem szülni... Ez az utolsó csak CTG-s alkalom, legközelebb már szülés miatt csengetünk...

Monday, March 16, 2015

Túrógombóc

Balin elvétve találkoztunk a dobozos tejen kívül más tejtermékkel. Nem mondom, hogy lehetetlen volt sajtot, tejfölt vagy tejszínt venni, de korántsem volt olyan népszerű és könnyen elérhető, mint itthon. Az ízéről, no meg az áráról nem is beszélve...

Ebből szinte egyenesen következik, hogy a mindig éhes kismama mit kívánt enni nagyjából a Balira kiérkezés utáni második héttől? Hát persze, hogy túrógombócot! Mi mást!? Mert ahhoz csak a túró, a búzadara és a prézli nem volt elérhető. A végén már kiegyeztem volna egy túróstésztával is, ha kapható lett volna túró... 

Időről-időre felkerültek olyan finomságok is a kívánságlistára mint töltött káposzta, bableves és spenót. Szintén az elérhetetlen alkotóelemekkel rendelkező ételek halmazába tartozó fogások. Ezek periodikusan jelentkeztek, majd kikoptak a kívánságlistáról, de a túrógombóc bumeráng jelenségnek bizonyult, elég sokszor visszatért.

A nem titkolt tervem az volt, hogy amint itthon leszünk degeszre eszem magam anyukám féle túrógombóccal - ez is volt a szülinapi kívánságom. Az, hogy végül erre csak a múlt héten került sor, már rajtam múlott. Az éhség és az egész-tál-gombócot-örökítsük-meg párharcát az éhség nyerte (mily' meglepő?), így csak az utolsó egyharmad gombóc mennyiséget sikerült rábírnom, hogy modellt álljon.



Ha már túró, akkor a túrógombócok lefolytásaképpen két nappal később csináltam túróstésztát is. Csak az íze kedvéért...



Saturday, March 14, 2015

Kacatok II.

Az előző bejegyzés kiegészítéseként...

Azért lehetett irtó cuki kacatokat látni a bababoltban - egy-kettő velünk is jött. Például egy pár apró kesztyű. Funkcióját tekintve arra jó a kesztyű, hogy ne karmolássza magát össze akkor, amikor anyukája nem meri levágni a körmeit. De méretben... Pont akkora, hogy nekem egy ujjam éppen belefér és vígan tudok vele - szó szerint - kesztyűbábozni. 



Ha már fiú a pocaklakónk, akkor fiús rugdalózó kell neki. Ilyen az apukája választotta tengeralattjárós rugdalózó:


Az anyukája repülőset választott:


Marci kedvencei a sapkák, azok sem óriásiak.


És már szárad az első kupac gyerekruha... :)


Azóta az első kupac gyerekruhát kivasaltam és méret valamint funkció szerint állnak glédában a szekrényben.


Monday, March 9, 2015

Kacatok

Eddig is tudtuk, hogy az esküvő nagy business, de most rájöttünk, hogy annál csak egy nagyobb van: a baba-business. Hisz’ az eladók ártatlan bociszemekkel tudják mondani, hogy ez a legbiztonságosabb, legbióbb és természetesen legökobb termék, és te, leendő szülő, akinek fogalma sincs mi a különbség X és Y egyébként tökegyforma cumi, babakocsi, krém, kisbigyó és nagyizé között (kivéve az a pár (tíz)ezer Forint) persze a legjobbat akarod születendő gyermekednek. Ami így is van! Csak nem mindegy, hogy hasznos vagy totál értelmetlen az, amit vettél és persze az sem, hogy a móka végén mekkora összeget húznak le a bankkártyádról!

Ennek a baba-business dolognak eddig csak a perifériáján mozogtam, így amikor babavilág-szüzen először beléptem egy babacucc áruházba, őszinte kétségbeesés fogott el. Szó szerint ennyi felesleges... – khm, az sz betűvel kezdődő szó helyett mondjuk azt, hogy izét és bigyót, és akkor nem bántok meg senkit – nem láttam még egy helyen...

Mivel Pocakot előbb-utóbb valamibe öltöztetni kell és valahova le is kell fektetni (bár a finnek doboz megoldása sem rossz!), végül mi is elmentünk shoppingolni, vagy ahogy Marci mondta: Pocak-kacat beszerzésre indultunk. Nem kapkodtuk el azért a dolgot!

A folyamat – legalábbis nálunk – három fő lépésből állt:
1. Információgyűjtés  azaz babakelengye listát kértem a védőnőtől, fórumokon véleményeket és termékösszehasonlításokat bújtam, megkérdeztem egy-két kisgyermekes ismerőst, stb.
2. Piacfelderítés  vagyis elmentem 4 bababoltba plusz az Ikeába körbenézni, hogy az infógyűjtés fázisában kiszemelt termékek élőben milyenek, illetve melyik bolt mit kínál. Aki még nem próbálta ezt az alsóhangon 6-7 órás tortúrát, ajánlom, vigyen magával háromnapi hidegélelmet vagy lembast és sok csokit, mert elég húzós.
3. Árubeszerzés  a tettek mezejére lépés! Marcival együtt elmentünk az általam alapos mérlegelés után kiválasztott legszimpatikusabb boltba és mintegy 2 és fél óra alatt a cuccok 90%-át beszereztük. 

Szerintem nagyon ügyesek voltunk! A kivitelezés lépése volt a legjobb, annak is főleg a legvége, amikor végre hazaértünk a zsákmánnyal! 

A nagy bevásárlás estéjére vendégeket vártunk. A fiúk lelkesek voltak és egyből nekiálltak legózni! A végeredmény pedig egy összerakott kiságy és egy pelenkázó szekrény lett.



Azért mi lányok is segítettünk kicsit: a polcot mi raktuk be a szekrénybe!



Köszönjük Kati és Gábor! :)