Thursday, March 26, 2015

Kiragadott mondatok...

... az elmúlt 1 hónapból, mely időtartam hogy, hogy nem, pont lefedi a terhesség utolsó 1 hónapját. Ezt a véletlent! :) Lássuk:

Február 24. 

A 36. heti vizsgálatok időpontja. A vérvételes hölgynél hoztam a formám: egyszerre folyt a könnyem a parától, hogy megint vérvétel - bár tudtam, hogy a hölgy meg fog nevettetni (eddig mindig sikerült neki) - és a nevetéstől, mert meg is tette.
Mivel kicsit elcsúsztunk időben a vérvételen, késve érkeztem CTG-re, nem volt időm előtte reggelizni. Mint kiderült ez így jól is volt, mert legalább a CTG alatt tudtam elfalatozni a reggelim, amivel kicsi Pocakot mozgásra bírtam. Ergo volt értelme a vizsgálatra menni, produkáltunk ficánkolós és nyugodt eredményt is. 
Majd következett a randi Nega doktornővel. Ő mondta, hogy "Na, nem is olyan kicsi ez a baba, és milyen formás!" Ennyi kellett érlelődő anyai szívemnek és már ismét folytak a könnyeim... 

Március 1.

Volt egy egyezségünk Pocakkal: ő bent marad márciusig, én pedig szólok neki, amikor már március van. Hisz' nem várhatom el egy pocaklakótól, hogy ilyesmire is figyeljen bokros teendői közepette, mint az éppen aktuális dátum. Milyen elfoglaltságai akadnak ennek a kis embernek? Rengeteg, pl. növekedés, anya hasának rugdosása és a jobb oldali bordáinak leellenőrzése, vajon megvannak-e még, este 8 és 10 között rohangálás, bulizás, dorbézolás. Ahogy ígértem neki, március 1-jén szóltam is, hogy "Mától március van, most már akkor jössz elő, amikor csak szeretnél." Hogy ezt az amikor csak szeretnél dolgot milyen komolyan vette, akkor még nem sejtettük. 

Március 10.

Éppen várakoztam Nega doktornőre, hogy aláírja a CTG papíromat, amikor meglátott a kedves vérvételes hölgy, odajött hozzám és ezt kérdezte: "Kis mosolygós, mikor lesztek külön koszton?" :)

Március 11.

A 38. heti ultrahang időpontja. Hajnali 8 órára várt minket a szonográfus, kellett küzdenem, hogy ne aludjak el se reggel, se a buszon a kórház felé. De nem én voltam az egyetlen, aki aznap reggel inkább aludt volna: Pocak végigaludta az utat és a vizsgálatot is. (Szerencse, hogy aznap reggel nem kellett CTG-re menni, szerintem nem lett volna az a forró csoki, alma és keksz mennyiség és kombináció, amivel mozgásra bírtam volna.)
Meg is jegyezte a szonográfus "Milyen aranyosan alszik ez a csöppség."

Március 17.

Erre a napra voltunk kiírva a balinéz orvos szerint. Nagy hallgatás Pocak részéről.

Március 19. 

Erre a napra voltunk kiírva a magyar orvosok szerint. Még nagyobb hallgatás Pocak részéről.

Március 25.

A héten minden reggel randiztunk a CTG szobában a szülésznőkkel. Lassan úgy ismernek minket mint a rossz pénzt! Vajon mit jelent az, amikor Franciska szülésznő nevetve és kedvesen azt mondja: "Déjá vu-m van, hogy minden nap látom!". 
Pocak mostanában rájött, hogy a CTG hangja, amint az ő szívverését hallgatjuk, kifejezetten nyugtató, sőt álmosító (ezt Marcival mindketten tapasztaltuk), ezért jókat durmol a vizsgálatok alatt. (Vagy csak simán apja fia: reggel alszik.) Én meg küzdhetek, hogy a forró csoki, csoki, keksz, alma kombóval, pocak-simivel és kérleléssel valahogy felkeltsem és valami minimális, de legalább a vizsgálat sikeréhez elégséges mozgásra rávegyem. Na de jött Franciska és jól megmozgatta a hasam, kis Pocak persze egyből felébredt! Azóta csak annyit mondok Pocaknak "Tessék mozogni, mert jön Franciska és megringatja az odúdat!". Néha hat...


Egy másik szülésznő, Erika, amikor meglátott minket, felkiáltott: "Ti még egyben vagytok? Már mindenki, aki mostanára volt kiírva megszült!" De mindezt kedvesen és nevetve! :)

Az ultrahang alatt köldökzsinórt kerestünk, de helyette egy lábfejet találtunk, gyorsan meg is számoltuk rajta az öt lábujjat. Ez Marci feladata volt, mert én nem láttam rá a monitorra. De még képet is kaptunk róla! :)

Március 26.

Reggel csengetés a szülőszobánál, Erika szülésznő előjön és kérdi: "Hát a táskát hol hagytátok?" Még csak CTG-re jöttünk és nem szülni... Ez az utolsó csak CTG-s alkalom, legközelebb már szülés miatt csengetünk...

No comments:

Post a Comment