Satay

Meglepő (vagy sem?), de ez a poszt is az ételek körül fog forogni. Ha valamiből nincs hiány itt az az étel. Továbbra is tartom, hogy ez nem gasztroblog és nem szeretnék gasztroblogger lenni, azt meghagyom azoknak, akiket e téren több tálentummal áldottak meg. De nemrég olyan helyen és olyasmit ettünk, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni, megérdemli, hogy szélesebb körben is megismerjék – bár kipróbálni csak annak van esélye, aki ellátogat Balira...

A vasárnap esti dugót hősiesen leküzdő Marci elvitt minket anyukámmal Seminyakra. Seminyak a már egy korábbi posztban említett Kuta szomszédságában található Bali délebbi részén, ahol a sziget vékonyka csíkká keskenyedik, annak a csíknak is a nyugati partján. Mit kell tudni Seminyakról? Lényegében pont ugyanolyan „kellemes” hely, mint Kuta, vagyis zsúfolt, lélektelen és szerintünk élhetetlen, tele turistákkal és a nekik szánt sokcsillagos szállodákkal, boltokkal, éttermekkel, bárokkal, ami a kínálatban, puccban és árban jelentősen érzékelhető. És van egy zsúfolt tengerpartja is... Viszont ez is Bali része, és mint kuriózum ezt is látni kell – ha másért nem, azért, hogy még jobban tudjuk értékelni az igazi Balit!

Seminyakon végül nem találtunk olyan hangulatos warungot, ahol szívesen vacsoráztunk volna, mellesleg parkolni is közel lehetetlen az éttermek közelében, ezért inkább egy kis séta és autós városnézés után hazafelé indultunk. Közben sötét lett, az eső is eleredt, meg is egyeztünk, hogy irány haza, majd Sanurban vacsorázunk. De utolsó esély adva a környéknek, még tettünk egy kis kitérőt egy mellékútra, ahol Marci szerint vannak jó éttermek, warungok. Nem is csalódtunk! Találtunk egy kupacban öt-hat éttermet, nem a szutykosabbak közül valókat, ráadásul még sokan is voltak bennük, amit mi jó jelnek tekintettünk! Öt méteren belül Marci talált parkolóhelyet és két perccel később már megkezdtük a szemlét, hogy melyik warungot válasszuk.

A választás egy satay-os helyre esett, név szerint Sate House-ra. A satay a pálcikákra húzott husifalatokat takaró, igazi balinéz-indonéz étel. A menü áttanulmányozásakor már erősen érett a vélemény, ami végül a választott fogások megérkezése és megkóstolása után egyértelművé vált, hogy nagyon jó választásnak bizonyult a hely!

Így nézett ki a konyha:

Eddig is ettünk már csirkés satayt, elvétve találkoztunk marhással vagy halassal, de itt bőséges választék tárult elénk: csirke, marha, kacsa, hal, tintahal, rák, kecske, bárány és még jó pár egyéb. Kétféle vegyes tál is szerepelt az étlapon, egyik négyféle szárazföldi állatot, másik háromféle vízi lényt tartalmazott. Mi ezeket választottuk Marcival egyet-egyet, hogy minél többfélét megkóstoljunk, anyukám pedig kacsát kért. A szokásos földimogyorószósz és rizs is érkezett a pálcikákkal, némi savanyított répa és uborka és egy apró adag, de annál csípősebb szósz kíséretében (ja-ja, az a narancssárga kis légypiszok ott a tányér szélén). A fényképek elkészítésének idejére kicsit még próbára tettem az éhes tömegek idegeit, de utána mindenki belevethette magát a kóstolásba és élvezkedésbe...

A desszertes szekció is ígéretesnek hangzott, bár kevésbé tűntek autentikus balinéz ínyencségeknek. 

Nekem az ötödik desszert tetszett a legjobban...