Érkezés Balira – két csoportban

Örömmel tudatjuk minden Kedves Olvasónkkal, hogy a társaság nagyja (négyen) péntek éjjel fél 2-kor megérkezett a sanuri szállásunkra. Míg a társaság fennmaradó része (Marci) csak péntek délután.

Mi történt?

Ferihegyen a check in-es kislány feladta a csomagjainkat Budapesttől Denpasarig (Baliig). Ezzel egészen addig nem is lett volna baj, hiszen mi is Denapasarig mentünk, ha nem kellett volna repülőteret váltanunk Kuala Lumpurban. Így naggggggyon megnehezítette a dolgunkat. Kuala Lumpurban ugyanis két reptér van. Mi az egyikre érkeztünk, de (!!!!) a másikról mentünk tovább. A két reptér között pedig nem viszik át a csomagokat, ugye... Az, hogy a csomagok Malaysian Airlines-szal jönnek, mi meg Air Asia-val szintén nem lehetséges.

Amikor kiderült, hogy a csomagok Denpasarig lettek becheck-olva, Marci ment intézkedni. Próbált beszéli a Malaysian Airlines embereivel, hogy kerítsék elő a csomagokat, mind a hatot, mert nekünk mindjárt check in-ünk van a másik reptéren. A "nem találjuk" és a "mindjárt meglesznek, már keressük" között minden variációt hallott.

Közben én online becheck-oltam magunkat a következő gépre, ezzel felgyorsítva a folyamatot, de akkor is 45 perccel indulás előtt zárnak a kapuk... Vajon elérjük-e, és ha igen akkor hányan és mennyi csomaggal?

Végül, hogy ne bukjuk el mindegyik repjegyet, másfél órával felszállás előtt fogtam a lányokat, taxiba ültünk és átmentünk a másik reptérre. Mi hárman elmegyünk a géppel, Gyula meg marad Marcival és majd jönnek utánunk valamikor (lehet, hogy másnap) a csomagokkal. Mikor már majdnem a másik reptérnél voltunk hívott Marci, hogy Gyula és öt csomag elindult utánunk. A feladat most az, hogy érjük el, ne zárják a kapukat, amíg Gyula meg nem érkezik és a csomagokat fel nem adtuk... (Gyula és a lányok telefonja persze lemerült...) Így volt pár percünk, a lányokkal körbefutottuk az egyébként nem kicsi repteret, hogy felderítsük hol kell beadnunk a csomagokat, időben vagyunk-e még stb. Majd visszamentünk oda, ahol minket is kirakott a taxi, remélve, hogy Gyulát is pont oda hozza a saját taxija.

Szerencsére ez így is lett. Megtaláltuk egymást, amíg Gyula és a lányok küldték át a csomagokat a feladás előtti security check-en, addig én a négy útlevéllel bájologtam a check-in-es kissráccal, hogy mindjárt jönnek a csomagok, várjuk meg őket... Végül minden csomagot feladtunk. Már csak nekünk kellett a gépet elérni.

20:05-kor értük el a kapunkat, 20:25-re volt kiírva a gépünk... Majd vártunk több mint fél órát, mert persze a gépünk késett... Csak 21:00 körül szálltunk fel.

Marci közben várta a hatodik csomagot, amit estig nem találtak meg. Majd utánunk hozzák - ezt közben elintézte. El tudott volna jönni egy késő esti Malaysian Airlines géppel Kuala Lumpurból, de azon már csak a business class-on volt hely, 350 Dollárt meg nem akart fizetni érte. Érthető. Így ő ismét bizonyította, hogy egy hitelkártyával és egy laptoppal minden túlélhető: keresett és talált szállást a reptér környékén, reptéri transzferrel, vacsorával. Mire mi leszálltunk Balin, ő már megvacsorázott.

Szerencsére, amikor leszálltunk Balin várt ránk két sofőr, két kisbusszal, akiket Marci szervezett még otthonról. Elvitettük magunkat egy McDonalds-ba, mert hajnalban csak az volt nyitva és veszett éhesek voltunk. A kuala lumpuri reptéren nem volt időnk enni, a gép pedig fapados volt, ott nem kaptunk enni. Végül megérkeztünk a szállásra. És ekkor elkezdett esni az eső... De olyan jó meleg volt, egyáltalán nem bántuk.