Hétvégi strandolás

Keményen dolgoztunk a héten, sok mindent intéztünk, sok emberel beszéltünk, sokat haladtunk. Így szombaton Megérdemeljük! felkiáltással elmentünk szigetet nézni. Persze nem titkolt szándékkal olyan irányba állítottuk az autót, amerre tengert sejtettünk. Mivel Bali sziget, nem mondok újdonságot azzal, hogy tengert találni itt nem jelent túl nagy gondolt. Tenger van jó közelítéssel az utcánk alján is, de az ötlet lényege az volt, hogy mozduljunk ki Sanurból. Az már csak hab a tortán, ha találunk olyan öblöt, ami eldugottabb, békésebb és ahol kevesebb ember van, mint a sanuri strandon.

Találtunk ilyet! Egy igazi gyöngyszemet! Egy picike öböl, kevés strandolóval, de legalább négy büfével. Közepesen könnyen megközelíthető ugyan, az autókat, motorokat messze kell letenni, onnan séta van vagy egy kis erdőn át, vagy egy köves ösvényen – de ez csak az előnyére válik a helynek.

Amikor megérkeztünk, percekig csak álltunk, nem akartunk hinni a szemünknek, hogy ilyen gyönyörű öböl csak a mesében van. Az ocsúdás után hamar fürdőruhára váltottunk – már akin nem volt rajta eleve és irány a víz! Majd kezdetét vette egy kb. egy órás önfeledt lubickolás. Persze a maszkjainkat sem hagytuk otthon, így egyből megcsodáltuk a víz alatti világot is. Nem messze a parttól, kb. 6-8 méter mélyen már vannak szép korallok, sok hallal.

A parton az első büfét szimpatikusnak találtuk arra, hogy azt nevezzük ki ideiglenes bázisunknak, valamint, hogy ott költsük el az ebédünket is. 

Áram nem volt aznap, így kedvenc gyümölcsleveinkkel (amiket turmixban készítenek el) nem tudtak szolgálni, így rendelhettünk friss kókuszt és ananászt...

A tűzzel működő sütőt viszont nem zavarta az áramhiány, a banánlevéllel és kókusztejjel készült csirkét simán el tudták készíteni (a kis piros izék a húson baromi csípősek...).